A padtámla hátsó részén faragott kézjegyeinket is örökül hagytuk. Mindig szívesen fogunk az itt szerzett emlékekre visszagondolni!
Izgalom, várakozás, utazás, megérkezés, szállásfoglalás, program, épületek, új emberek, feltöltődés, kikapcsolódás, beszélgetés, ismerkedés, serkentő eszmefuttatások – néhány gondolat a Kollégium első összejövetelét közvetlenül megelőző órákból és a hétvégén szerzett élményekből.
Az út, amire együtt ráléptünk, ismeretlen volt, valamint az elérendő célból sem láttunk túl sokat. Később kellett rájönnünk, hogy a cél maga az út: megismerni egymást, tudásban gyarapodni és baráti közösségé válni. Továbbvinni valamit abból az értékből, amit úgy hívunk: Lakitelek szellemisége. Ehhez minden szükséges útravalót megkaptunk: helyzetelemzést, távolba látást, kitekintést, kapcsolatokat, ismerősöket, barátokat. Kiemelt figyelmet szenteltünk kollégiumunk névadójának, Konrad Adenauernek, a német-magyar kapcsolatoknak, a kettészakadt Németországnak és hazánknak a német újraegyesítésben játszott, kiemelkedő szerepének. Adenauer kancellár a kereszténydemokrácia olyan, fényesen tündöklő csillaga, akire mi, magyarok is büszkék lehetünk, pályája és példamutatása az erkölcsös, a kereszténységet és a krisztusi szeretetet középpontba helyező politika és politizálás követendő mintája.
A Kollégium résztvevőit az együtt töltött hétvégék, a közös programok igazi közösséggé formálták, amely túllépve a Népfőiskola határain, önszerveződő módon saját programokat is megvalósított. Több alkalommal futottunk össze Budapesten, kirándulást tettünk a Tolna megyei Hőgyészen, együtt roptuk a bonyhádi svábbálon, továbbá a Székelyföldet is megjártuk, felejthetetlen élményeket szerezve.
Egymás emléke, a postaládáinkban található e-mailek százai, a polcainkon sorakozó, a Népfőiskolától ajándékba kapott, értékes könyvek, több ezer fénykép és videó mind-mind a közöttünk feszülő, láthatatlan szálakat erősítik, és teszik elszakíthatatlanná: minket, mindnyájunkat összeköt és együtt maradásra bír mindez. A dolgunk, életünk összehangolása azonban sokkal nehezebbé válik, hiszen a jövőben magunknak, magunkat kell megszerveznünk. A felcímben olvasható, Konrad Adenauer-i idézet is azt üzeni számunkra, hogy közös múltunk legyen az alap a jövőbeli együtt maradásunknak. Sok talentumot kaptunk, aminek kamatoztatása egyenként rajtunk múlik, érzéseim mégis azt mondják, hogy annak értelme igazán csak együtt lehet.
Az elültetett fával egy élet is rügyezésnek indul. Kívánom, hogy a mi közösségünk együtt növekedjen tovább az örökül hagyott csemetével. Ha nehézségeink támadnak is, mindig gondoljunk vissza rá. A nagyszerű talaj, amiben áll, amiből táplálkozik velünk is juttassa eszünkbe, hogy a Konrad Adenauer Kollégiumban mi is hasonlóan nagyszerű útravalót kapunk: tudást, közösséget, egy cseppnyi otthont és egymást, barátokat.
Kristóf Péter
kis-kunsag.hu
AJÁNLOM AZ OLDALT
