|
Egy kiállítás nyomában
2011.01.25. 10:19
A takácsvászon, a cérna, az agyag, önmagában nyersanyag. Kell hozzá három dolog, hogy gyöngyszemekké váljanak. Egy gondolat, két kéz, és a szeretet. Lassan két hónapja, 2010. december 8-án történt, hogy anya és leánya kiállításán vehettem részt, amit Kotvits Ildikó nyitott meg „Emese álma” címmel. A helyi könyvtárban, sok kedves emberrel együtt tekinthettem bele Kotvits Jánosné és Kotvits Edit csodálatos alkotásaiba. E verssel tisztelgek előttük, kívánva azt, hogy a szeretet és a gyöngyszemek soha el ne vesszenek.  
Gyöngyszemek
Guruljatok gyöngyszemek
Koszorúba gyűljetek,
Mint családi körben
Az ünnepek, hol
Szegény lelkek nincsenek,
Mert ott lakik a szeretet.
és a szavak sem kellenek…
Guruljatok gyöngyszemek
Két kéz ringat, s ad neked,
Mi örömkönnyet rejteget,
Benne Emese álmait,
S királyait is megleled,
Mint takács vásznán életed.
és a szavak sem kellenek…
Guruljatok gyöngyszemek
Ringasson álmot, kisdedet,
Láttass velem kincseket
Pirosat, fehéret s zöldeket,
Hisz, igaz magyar szívvel
Mesélni csak így lehet.
és a szavak sem kellenek…
Guruljatok gyöngyszemek
Kicsik, nagyok és fényesek,
Mint üveggolyóba zárt
Pillanat, el ne vesszetek,
Belőlük teljen szívetek,
Amikor eljönnek az ünnepek.
és a szavak sem kellenek…
2010-12-11 Sancho Kovács Sándor
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
