|
Rossz pénzügyi helyzetben van Lakitelek - beszélgetés Felföldi Zoltán polgármesterrel
2011.01.08. 18:03
Alig több mint két hónapja iktatták be az új testületet az önkormányzathoz – a polgármesterrel az élen. Tudom, hogy ez az idő nagyon kemény munkával telt, telik. Erről az időről faggatom – mintegy „évértékelőként“ – Felföldi Zoltán polgármester urat. (Czinege Edit interjúja a megjelent a Lakiteleki Újság decemberi számában.) – Zoltán! Milyen tanulságokkal, meglepetésekkel, nem várt feladatokkal találkoztál a választás óta eltelt időben? S melyek, azok, amikre számítottál, s be is jöttek?
– Nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, hiszen korábbi munkám során sok önkormányzattal dolgoztam együtt, és az elmúlt 4 évben Lakiteleken képviselőként tevékenykedtem. A feladat tehát nem volt teljesen új. Az önkormányzat pénzügyi helyzetével is nagyjából tisztában voltam. Amivel azonban év végén szembesültem, hogy milyen állapotban van pontosan a költségvetés, hogy milyen az önkormányzat pénzügyi állapota, azt magam sem gondoltam korábban.
– Miért, mit találtál?
– Az Önkormányzat költségvetése pont olyan állapotban van, mint a családok költségvetése. Bizonytalan, csökkenő bevételek, egyre növekvő kiadások, a gyakorlatilag monopol helyzetben lévő közszolgáltatóktól hónapról hónapra könyörtelenül érkező, egyre magasabb közüzemi számlák, jelentős eladósodottság és ennek a hatalmas kamatterhei, feszítő egyensúlytalanság a bevételek és a kiadások között – nem a bevételek javára.
– Mivel magyarázható mindez?
– Ennek sok oka van. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megszállt ország vagyunk. Csak a megszállókat most egy kicsit nehezebb beazonosítani, mint amikor egyenruhában, feltűzött szuronnyal jártak közöttünk. Ezek a megszállók azok a külföldi cégek, akik a villanyszámla, gázszámla, telefonszámla, internet díj, szemétszállításai díj, hitelkamat, kereskedelmi profit, stb. címek alatt szivattyúzzák ki a pénzt, és minden éltető energiát az országból. Gondoljunk csak bele: a víz- és csatornadíj kivételével a lakitelekiek által fizetett összes közüzemi díjunk külföldre megy! Éppen csak annyi pénz marad az országban, hogy éhen ne haljunk, és ezeknek a külföldi cégeknek a termékeit továbbra is meg tudjuk vásárolni. De arra, hogy építsük-szépítsük az országunkat, az emberek felújítsák a házaikat, vagy éppen az Önkormányzat az épületeit, vagy az utakat, már nem marad pénz. Irgalmatlan terhet ró az Önkormányzatra például az egyébként fölöslegesen pazarló közvilágítás – amelyet azonban úgy alakított ki a szolgáltató, hogy ne lehessen azt szabályozni – a gázszámla, az üdülőterületi és a külterületi szemétszállítás, a csatorna hitel törlesztése, a különböző egyéb hitelek kamatterhe.
Ebben persze mi is hibásak vagyunk. Hiszen azzal csábítottuk a külföldi cégeket, hogy itt olcsó a munkaerő. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy éhbérért dolgoztatnak velünk. És még ezt az éhbért is a multinacionális kereskedelmi láncokban költjük el, sokszor az alapvető élelmiszerekből is a külföldit választva a magyar termék helyett. Ennek a profitja szintén kimegy az országból.
Nem akarom persze elhallgatni a korábbi időszak önkormányzati hibáit sem. A hitelből való fejlesztés irgalmatlan terheket rótt az Önkormányzatra. Az Önkormányzat és a lakosság a csatorna beruházáshoz összesen 500 millió forint hitelt vett föl. Ráadásul a Fundamenta törlesztő részletek kiszámításakor a Víziközmű Társulat hitelének a kamatterheit nem, csak a tőke összegét vették figyelembe. Így a Víziközmű Társulat hitelének a kamatterhe – évente mintegy 12 millió forint – szintén az Önkormányzatot „nyomja“. Csak ez az összeg 5-7 ember éves fizetését teszi ki, járulékokkal együtt. Ezt a nagy összegű hitelállományt próbáltuk meg egy kötvénykibocsátással konszolidálni 2008-ban, aminek a pozitív hatásait azonban a forint időközben bekövetkezett, előre nem látható meggyengülése elvitte.
– Mit jelent ez a jövő évi költségvetésre vonatkozóan?
– Sok jót sajnos nem. A költségvetési koncepció elkészítésekor azzal szembesültünk, hogy az előre jelzett kiadások és bevételek között 220 millió forintos hiány tátong. Ez a teljes költségvetés 15%-a. Csökkennek az adóbevételek, csökkennek az állami normatívák, csökken a pénzügyi befektetéseink hozama, és a működési hitelünket sem kellene magunk előtt görgetni. Hiszen nem lehet a fogyasztást hitelből finanszírozni. Alapvetően két út között választhatunk: az egyik, hogy nagyon nagy áldozatok árán összehúzzuk magunkat, és megpróbálunk csak annyit költeni, amennyink van. A másik, hogy folytatjuk a működésünk hitelből történő finanszírozását. Ez néhány éven belül biztos csődhöz vezet. Akkor aztán jön a válságköltségvetés és a pénzügyi gondnok, aki az alapfeladatokon túl mindent kíméletlenül megszüntet. Éppen ezért én csak az első utat tartom járhatónak. Ez azonban azt jelenti, hogy meg kell vizsgálnunk, melyek a kötelező feladatok, és melyek nem. Előbbieket minimum költségen kell ellátni, az utóbbiak közül pedig csak azokat szabad felvállalni, amelyek legalább „nullásra“ kijönnek, azaz nem kerülnek többe, mint amennyi bevételt kapunk értük – akár az államtól, akár térítési díj formájában.
Természetesen mindent elkövetünk azért, hogy bevételekhez is jussunk, már a jövő évben is jelentkezik néhány olyan bevétel a költségvetésben, amelyek korában még nem voltak, ezek azonban nem olyan mértékűek, hogy az említett hiányt pótolni tudják.
– Egy költségvetés végig viteléhez, vagy éppen bármilyen elképzelés megvalósításához nem kevés energia, nem kevés kitartás kell. „Új seprő jól seper“ – tartja a mondás. Mennyire tartod magad szigorúnak, következetesnek; illetve engedékenynek az elképzeléseidhez képest?
– Igyekszem következetesen megvalósítani az elképzeléseimet. Nem mondom, hogy ez egyszerű. Egy-egy, elsőre egyszerűnek tűnő kérdés megoldásánál sokszor úgy érzi magát az ember, mintha egy indákkal átszőtt őserdőn kellene keresztülverekednie magát. Akárhová lép, belegabalyodik valamibe. Aztán ha egy kicsit előrébb halad, azt hiszi, sok mindenen már túl van, ismét fennakad egy ágban, ami visszadobja az előző helyre. Én úgy fogok föl minden feladatot, hogy ezen az őserdőn át kell verekedni magunkat. Ha kell, ki kell kerülni az indákat, amit lehet, át kell vágni, el kell takarítani az útból. Persze sokszor kiderül, hogy a választott út járhatatlan, akkor másik irányba kell elindulni. Azt várom a munkatársaimtól, hogy ne azt mondják, hogy sűrű az erdő – ezt magam is látom – hanem, hogy segítsenek, hogy közösen átjussunk rajta. Ha el sem indulunk, soha nem is fogunk átjutni. Nem lehet egy dolgot azért halogatni, mert több évbe kerülne a megoldása. Találkoztam olyan ügyekkel az Önkormányzatnál, amelyek megoldásához azét nem fogtak hozzá korában, mert „az nagyon bonyolult, és nagyon hosszadalmas lenne“. De ha évekkel ezelőtt elindult volna ezen problémák fölgöngyölítése, akkor már közelebb lennénk a megoldáshoz.
– Van egy csomó feladat, amit a választáskor már kitűztünk, kitűztél magad elé. Lehet követni, vagy képlékenyíteni kell, hiszen sorod az ár magával? Lehet hagyni, hogy a sodrás ereje legyen a nagyobb? Vagy kapitányként állsz a hajó orrában?
– Lépésről lépésre elkezdtük megvalósítani azt, amit elterveztünk. Természetesen van, ami könnyebben, van, ami nehezebben megy. Véglegeshez közeli a Magisztrátusnak és az Elszármazottak Testületének a névsora. Ehhez képest lassabban halad az Ifjúsági Ön-kormányzat, kérdés, hogy megvan-e az ennek létrehozásához szükséges akarat, lendület, szerepvállalási készség a fiatalokban. Jelentőset léptünk előre a mezőőrség kérdésében, de például a Laki Konyha Kft. felhívására, amit zöldség, gyümölcs, tojás, tejtermék és húsáru beszerzésére tett közzé, gyakorlatilag nem volt helyi érdeklődés, amit sajnálok.
Természetesen van sodrás, hiszen vannak folyamatban lévő ügyek, illetve szokásos menetrend szerint fölmerülő ügyek, de emellett sok újat is kezdeményeztem. A korábban véletlenszerűen működött dolgokba (pl. fogadóóra, ügyfélfogadás a polgármesteri hivatalban, önkormányzati vagyon hasznosítása, stb.) igyekszem rendszert vinni. Ez történik például az önkormányzati lakások bérbeadásánál.
– Az egyik legnagyobb terv, ami kezd „alakot“ ölteni, formába rendeződni, az a mezőőrség felállítása. Miért olyan fontos a településünknek, hogy legyen meg ez a szolgálat? Mennyiben társak ebben a gazdák?
– A mezőőrség egy komplex helyi közbiztonsági rendszernek egy eleme, amelynek feladata a külterület szemmel tartása, vigyázása. Az én fejemben a mezőőrség feladata nem pusztán annyi, hogy vigyáz, hogy ne lopják el a földekről a dinnyét meg a szénát. Mezőőrség azért kell, hogy egyrészt minden gyanús mozgást észleljen a külterületen, másrészt, hogy magával a létezésével elriasztóan hasson a bűnelkövetőkre. A mezőőrség eredeti célja szerint szorosan kapcsolódik a földtulajdonosokhoz és földhasználókhoz, hiszen a földjeik védelmével nekik nyújt szolgáltatást. De az én értelmezésemben a mezőőrség nemcsak szolgáltatás a földtulajdonosoknak és a földhasználóknak, hanem egyben a földtulajdonosok és földhasználók felelősségének gyakorlására hivatott intézmény is. Hiszen az, hogy hogyan néz ki az ország, hogy mi történik az erdőkben és a réteken, az jelentős részben a földtulajdonosokon és földhasználókon, mint az ország területének túlnyomó többségét birtoklókon és használókon múlik.
Volt egy egyeztető megbeszélés a földtulajdonosokkal és a földhasználókkal, én úgy érzem, hogy ezen a megbeszélésen tisztáztuk az álláspontokat, és eljutottunk egy olyan megoldáshoz, ami mindenki számára elfogadható. Eszerint a mezőőrséget elsősorban a vadásztársasággal közösen, a hivatásos vadászok bevonásával állítjuk föl. Emellett egy szerény mezőri járulék bevezetése lehetőséget nyújt arra, hogy legyen még egy mezőőr – egyelőre valószínűleg félállásban. Ezen kívül együttműködést kezdeményeztünk a halőröket alkalmazó Bácshosszal, valamint a Kiskunsági Nemzeti Parkkal is. A mezőőrség felállítását a polgárőrség is pozitívan fogadta, oly-annyira, hogy ehhez fel is ajánlottak egy Lada Niva típusú gépjárművet, amit köszönettel el is fogadtunk. „Természetesen“ a mezőőrséggel kapcsolatban is jogszabályi dzsungellel szembesültünk, aminek az orvoslására egy felterjesztést intéztünk a Vidékfejlesztési Miniszter Úrhoz, javasolva és kérve néhány jogszabály módosítást.
– Sőt, tudom, hogy ennek lesz még „bővülete“ is; a polgárőrség megerősítésével…
– Szeretném, ha a polgárőrség tovább erősödne és a létszáma is bővülne. Jó lenne, ha minél többen ráébrednének arra, hogy a polgárőrség nem valami tőlünk független szervezet, aki vigyáz ránk, hanem a polgárőrség a polgárok önkéntes önvédelmi szervezete, aminek a keretében saját magunk vigyázunk saját magunkra és értékeinkre. Konkrétan azt kezdeményeztem, hogy a lakiteleki lovasok közül minél többen lépjenek be a polgárőrségbe, ezzel erősödjön meg a lovas polgárőrség. A polgárőrségben azonban én csak egy közkatona vagyok.
– Ha jól megy minden egy faluban, az természetes. Persze, mindenkinek az a legfájóbb dolog, ami konkrétan az õ sérelme. Sok mindent fel lehetne sorolni, de csak egyet emelek ki: többen szeretnék, ha minden egyéni probléma önkormányzati segítséggel orvosolódna. Nehéz időket élünk. Nehéz a hivatalnak is. Mennyire kell, vagy lehet felvállalni a családok problémáit?
– Attól függ, milyen problémákról van szó. Amit lehet, meg kell próbálni orvosolni. De tisztában kell lenni azzal, hogy az önkormányzatnak nem az egyéni ügyek orvoslása a feladata. Az önkormányzat a közösség közös ügyeinek vitelére, valamint a közérdek érvényesítésére szerveződött, nem egyéni problémák megoldására.
– Egy friss jelzés szerint az új gát terve az árpádszállási soron az egyik ház kertjén megy át. Hogy lehetséges az, hogy ilyenre nem figyelnek? Sőt, ennek a háznak a kertjét folyamatosan bitorolják, mert ha árvízvédekezés van, akkor közvetlenül a ház tövéhez borítják a zsákozandó homokot is… Pedig néhány méterrel beljebb már nem sértenék az õ területi jogait…
– Én az új gát nyomvonalával kapcsolatban eddig két markáns véleményt hallottam. Az egyik szerint kintebb – az alpári úthoz közelebb – kellene megépíteni a gátat. A másik szerint bentebb – az alpári úttól távolabb – lenne jó helyen a gát. Nyilvánvalóan bármilyen létesítmény – legyen az egy gát, egy út, egy csatorna, egy vasút – érinti sokaknak a területét. Arra kell törekedni, hogy akiket a nyomvonal érint, azok megfelelő kártalanításban részesüljenek. Megválasztásom után az egyik legelső feladat a gát nyomvonalába eső területek tulajdonosaival való egyeztetés volt. Az előző ciklusban elmaradt a személyes egyeztetés, így sokan azt sem tudták, pontosan miről is van szó, a tulajdonosok csak kaptak egy papírt, hogy nyilatkozzanak, miszerint hozzájárulnak ahhoz, hogy a gát átmenjen a területükön. Megválasztásom után néhány nappal összehívtam a földtulajdonosokat, és a személyes egyeztetés eredményeként mindenki hozzájárult a gát megépítéséhez. Ezt ezúton is köszönöm nekik, illetve ígérem, hogy a gát megvalósulása esetén megfelelő kártalanításban fognak részesülni. Az ehhez szükséges források a pályázatba be vannak építve.
– Nagyon sok embernek az utak állapota okoz legnagyobb gondot. Tudjuk mi magunk is, hogy melyik út szorulna épp felújításra, aszfaltozásra, hiszen itt élünk a faluban, mi is közlekedünk. Mekkora lehet a reményünk, hogy új utak épülnek, vagy megfelelő minőségben ki lesznek javítva az úthibák? Van remény a pályázatokra?
– Az utak állapotával magam is tisztában vagyok, hiszen én is ezeken az utakon járok. Az önkormányzatnak nincsen forrása útépítésre, a javításokra is csak minimális összeg szerepel a költségvetésben. Pályázatból legfeljebb egy-egy út megépítésére lehet számítani – ha egyáltalán ki lesz még írva útépítésre, illetve javításra pályázat. Hosszú távon be kell rendezkedni arra, hogy ilyen minőségű útjaink vannak. Tudom, sok utcán kellemetlen járni, de azért messze nem tragikus. Ha valaki megnézi a volt gáz-cseretelep felé vezető utat, vagy a házunkhoz bevezető földutat – különösen így télvíz idején – láthatja, hogy én is rossz utakon járok. De ezzel lehet együtt élni. Hangsúlyozom: nem azért mondom ezt, mert nem szeretném, ha jobbak lennének az útjaink, hanem azért, mert tisztában vagyok a realitásokkal: elegendő forrás hiányában ilyen utakon kell járnunk.
Hozzáteszem, az utak állapotáról mi magunk is tehetünk. Az utak kikátyúsodása – útépítő mérnöki vélemények szerint – jelentős részben vízelvezetési probléma. A csapadékvíz-elnyelő árkok hiánya miatt sok helyen megáll az utakon a víz. Ráadásul sokan a házuk tetejére, illetve a kertjükben lehullott csapadékot az utcára vezetik ki – teljesen jogszabály-ellenesen. Ez ellen föl fogunk lépni. A csapadékvíz elnyelő árkokat tisztán kell tartani, tilos azokat betemetni, az egyes ingatlanokon keletkezett csapadékvizet pedig az adott ingatlanon belül kell elszikkasztani.
– Egyáltalán: mi a helyzet a pályázatokkal? Ott van pl. a gátpályázat. Vagy a művház felújítására beadott pályázat. Vagy a kerékpárút! A játszótér, utcai bútorzat, táblák…burkolatra beadott pályázatok sora. Ezekkel mi van?
– A gátpályázat folyamatban van. Ha az államigazgatás malmai megfelelően őrölnek, jövőre megépülhet a gát, ha nem, akkor csak 2012-ben. A játszótér építésére beadott pályázatunkat több, mint egy éve nem bírálták el, felrúgva ezzel minden jogszabályi határidőt. De hát a jogszabályok a magyar államot nem kötelezik…
A művelődési házra nagyon ráférne egy felújítás, arra azonban pályázat folyamatban sem, sőt még csak kiírva sincsen. Megvalósítás alatt van viszont a kalandpark, bár az egy év alatt másodszor kiöntött árvíz ezt meglehetősen nehézzé teszi.
Kerékpárút-építésre a jövő év elején adunk be pályázatot, hacsak időközben be nem zárják azt. Ugyanis bármikor megtörténhet, hogy a pályázat kiírója gondol egyet, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül átmenetileg, vagy végleg bezár egy pályázatot, értelmetlenné téve ezzel sokaknak a hosszú és gondos előkészítő munkáját. Éppen ez történt a múlt héten is. Az iskola hőszigetelésére, a nyílászárók cseréjére és a környezettudatos nevelés támogatására készítettünk elő egy pályázatot, január elejére tervezve annak benyújtását. December 17-én, pénteken délután tették közzé, hogy december 20-án, hétfőn bezárják a pályázatot. Emberfeletti erővel, a karácsony előtti utolsó hétvégén is dolgozva, hétfőre elkészült a pályázat, amit benyújtottunk. De el lehet képzelni, hogy lehet ilyen körülmények között tervezni és minőségi munkát végezni.
Meggyőződésem egyébként, hogy a pályázatok jelentősége idővel csökkenni fog. Addig is természetesen minden olyan pályázati kiírásra, amelyikből valamely elképzelésünket meg lehet valósítani, nyújtunk be pályázatot. A jövő évben az intézmények energetikai korszerűsítésére szeretnék hangsúlyt fektetni, már csak azért is, mert az energiafogyasztás az egyik legnagyobb tétel a költségvetésben.
– Azt mondják, hogy rossz pályázatot adott be az önkormányzat. Többen kérdezték már, hogy ki a felelős ezért, s valóban felelős-e érte! Ugyanis ha sikeres a pályázat, még sikerdíjat is kapnak; viszont ha elrontanak valamit, s ezzel nem nyer a pályázat, akkor nincs semmiféle vonzata. Valóban így van ez nálunk is?
– Nem tudom, itt ki és melyik pályázatra gondolt. A pályázatírók csak akkor részesülnek díjazásban, ha az általuk elkészített pályázatot a kiíró támogatásban részesíti, erről szóló döntést hoz. Természetesen nem minden pályázat nyer, egy-egy pályázat elbukásának sok oka lehet. Ahol komoly hiba történt, az korábban a művelődési ház pályázata volt. Ott egészen konkrétan tervezői hiba volt, a tervezők a költségeket jelentősen alulbecsülték a tényleges megvalósítási költségekhez képest. Ezért is nem kezdtünk hozzá a művelődési ház felújításához. Hozzáteszem, hiába lett volna reálisabb a költségbecslés, akkor be sem nyújtottuk volna a pályázatot, mert így is a maximum támogatást igényeltük.
– Úgy tudom, hogy fel lett most mérve az ingatlanok sora, amivel rendelkezik az önkormányzat. Több közülük iszonyatos állapotban van; mások felújításra szorulnak; a többi elmegy… Érkeztek már bérleti szándékok?
– Igen, szinte minden önkormányzati lakás bérletére van jelentkező, ezekről december 22-én, az év utolsó önkormányzati ülésén dönt a képviselő testület. Azt is el kell döntenie a testületnek, hogy ezekkel az ingatlanokkal mi a hosszú távú elképzelése. Az ún. önkormányzati lakások közül többet a legnagyobb jóindulattal sem neveznék lakásnak, inkább nyomortanyának. Meggyőződésem, hogy ezeket a nyomortanyákat föl kell számolni.
– Többen szeretnék tudni: mikor lesz szemtől szembeni találkozó a lakossággal; mikor lesz közmeghallgatás, falugyűlés?
– Sokakkal találkozom szemtől szemben. Külön találkozó volt a földtulajdonosokkal, a fiatalokkal, a lovasokkal, rendszeresen találkozom a polgárőrökkel, kétszer is találkoztam a nyugdíjasokkal, többször a pedagógusokkal, különböző civil szervezetekkel. Természetesen közmeghallgatásra is sor fog kerülni, valamikor a jövő év folyamán. A pontos időpontot a képviselőkkel egyeztetve szeretném kitűzni.
– Nagyon sok helyi lakoson segített a közmunka-program, nagyon sokan kaptak így munkahelyet. Szomorú hír, hogy ez megváltozik. Miként?
– Az egy évre, nyolc órában foglalkoztatható emberek száma jelentősen lecsökken, és sokkal nagyobb önrészt kell hozzátennie az önkormányzatnak, mint eddig. Rövidebb időre (egy évben maximum 4 hónapra), és csak négy órában lehet majd alkalmazni az emberek többségét, azt is pályázati alapon. Még nem látom pontosan, hogyan fog működni ennek a rendszere. Jó hír, hogy aki visszautasítja a fölkínált munkát, kiesik a segélyezés rendszeréből. Ez már régóta esedékes lett volna.
– Kulturális programban nem szűkölködünk, nagyon örömteli események részesei lehettünk az elmúlt napokban is. Új rendezvény lett a Lakiteleki ünnepi hét. A mag el lett vetve; a csíra jó talajban fejlődik. Nagyon sikeres, igény van rá. Kell a folytatás! Gratulálunk a Nagymama című színi előadáshoz, melynek egyik szereplője voltál. Eddig nem tudtuk, hogy ilyesmibe is be lehet vonni Téged! Elképzelhető, hogy a jövőben legyen ennek a színjátszásnak folytatása? Fel kellene eleveníteni, illetve fel kellene támasztani az egykori irodalmi színpadot! Támogatója vagy tagja is lennél?
– Én is nagyon örülök annak, hogy egy olyan nagyszabású rendezvénysorozat volt Lakiteleken, amelyet teljes egészében civilek találtak ki és szerveztek meg. Már többen jelezték, hogy jövőre kapcsolódnának az ünnepi héthez, amin szintén jó hír. Egyben az a tévhit is megdőlt, hogy a lakitelekieket nem lehet megmozdítani, otthonról kihozni, dolgokba bevonni. A rendezvényeken részt vett nagyszámú ember ennek a cáfolata volt. Ami engem illet, nagyon örülök, hogy egy kis szereppel részese lehettem az ünnepi hétnek. Egyébként a jövőben is szívesen játszom.
– Nagyon örültem, hogy találkozhattam a nagymamáddal, Klári nénivel a színi előadáson. A kilencedik X-ben jár; valamikor õ volt a helyi karitász vezetője, õ is hangolta a jótékonysági munkát. Megtudtam, hogy tavasszal üknagymama lesz. Az Isten éltesse Őt is erőben, egészségben, szeretetben!
– Köszönöm szépen a nevében is, átadom neki, legközelebb karácsonykor találkozom vele.
– KÖSZÖNÖM a beszélgetést! Áldott karácsonyi ünnepet és sikerekben gazdag, reményteli boldog új esztendőt kívánunk valamennyi lakitelekinek!
Czinege Edit
Lakiteleki Újság
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
