|
Felföldi Zoltán: alázat, felkészültség, elkötelezettség, jövőkép, vízió
2010.09.30. 22:03
A Fidesz és a Nemzeti Fórum polgármesterjelöltje Felföldi Zoltán. Nem kell bemutatni őt, hiszen négy esztendeje a képviselőtestület tagja, a pénzügyi bizottság vezetője; Lakitelekért dolgozott. A megyei közgyűlés tagja is volt. Agilis közgazdász, aki a saját vállalkozása vezetését készül feladni a polgármesteri címért, hogy tudását, fiatal lendületét, ötleteit a településünk érdekében kamatoztassa. Vele beszélgetek az elképzeléseiről, a terveiről. – Kedves Zoltán! Mikor fogant meg benned a gondolat, hogy jelöltesd magad polgármesternek? Milyen felkészülést, felkészültséget vár el ez a feladat egy jelentkezőtől, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie szerinted egy polgármesternek?
– Már 2006 őszén is kaptam olyan felkérést, hogy vállaljam el a jelöltséget. Akkor azonban úgy gondoltam, nem jött el ennek az ideje. Lakiteleken alig ismertek, szinte csak aludni jártam haza, Kecskeméten, Budapesten és az ország más területein dolgoztam. Viszont akkor elvállaltam a képviselőjelöltséget, és a lakitelekiek bizalmából önkormányzati képviselő lehettem. Nem is gondoltam ennél többre, de mintegy két évvel ezelőtt Lezsák Sándor ismét felvetette, hogy vállaljam el a polgármester jelöltséget. Hosszú gondolkodás után igent mondtam.
Ami a felkészültséget, illetve a polgármesteri tulajdonságokat illeti, véleményem szerint legelső az alázat, a szeretet és az elkötelezettség. Vagyis alázattal kell hozzáállni a feladathoz, szeretni kell a települést és az itt élõ embereket, valamint tudni és akarni kell keményen, elkötelezetten dolgozni a település és a közösség érdekében. Aki polgármester akar lenni, nem árt, ha tanult, látott, tapasztalt már néhány dolgot a világban, idehaza és külföldön, esetleg önkormányzati tapasztalata is van. Vagyis második a felkészültség. Harmadik az együttműködési képesség. Hiszen a polgármesterség nem egy egyszemélyes mutatvány. Együtt kell dolgoznia a képviselőkkel, a hivatal és az intézmények munkatársaival, valamint más önkormányzatok vezetőivel, testületeivel. Az együttműködés mellett azonban fontos a vezetői képesség is. A polgármesternek a szó legnemesebb értelmében elöljárónak kell lennie, vagyis utat, irányt kell mutatnia annak a közösségnek, amely megválasztotta. Tehát negyedik a vezetői képesség. Ez felelősséggel jár, hiszen nem mindegy, hogy hova vezeti az ember a rá bízottakat. Ehhez világos elképzeléssel kell rendelkezni annak a közösségnek a jövőjéről, amely polgármesterré választotta. Vagyis ötödik a jövőkép, vízió. Hatodik az a meggyőződés, és annak megfelelő cselekvés, hogy a sorsunkat mi magunk alakítjuk, nem pedig elszenvedjük, nem külső erők rángatnak bennünket össze-vissza, hanem igenis mi magunk vagyunk a legnagyobb ráhatással arra, hogy mi történik velünk. Végül hetedikként – és itt abbahagyom a fölsorolást – fontosnak tartom a függetlenséget. Nem abban az értelemben, ahogyan azt ma sokan használják, vagyis, hogy a függetlenség álarca mögé rejtik pártszimpátiájukat és kötődésüket. A magánérdekektől és az egzisztenciális kényszertől való függetlenségre gondolok, hogy az ember ne legyen lekötelezve és ezáltal kiszolgáltatva semmilyen érdekcsoportnak, illetve ne függjön a megélhetése attól, hogy õ éppen polgármester-e vagy sem.
– Ez igen! Nem kis elvárások egy polgármesterrel – adott esetben saját magaddal – szemben. Ha úgy hozza a sors, hogy megválasztanak, milyen különbséget vehetnek észre a lakitelekiek a jelenlegi polgármesterhez képest?
– Nagyon remélem, hogy a különbség már az alakuló ülésen érzékelhető lesz. A képviselőtestület egyik első döntése a polgármester tiszteletdíjának és költségtérítésének megállapítása. Én az eddigi gyakorlattól eltérően, mind a tiszteletdíjból, mind a költségtérítésből a törvény által meghatározott minimumot fogom kérni – korábban a maximum volt a gyakorlat –, és ennek egy részét is felajánlom a Tölgy Alapítvány javára. Remélem, hogy a további különbségek is érzékelhetőek lesznek a ciklus folyamán. Csak két dolgot emelnék ki. Egyrészt azt, amit az előző válaszban is elmondtam: úgy állunk hozzá a dolgokhoz, a partnerekkel – legyen az akár egy bank, az állam, egy cég vagy egy másik önkormányzat – való tárgyalásokhoz, hogy az események menete, a siker, a mi akaratunkon, cselekvésünkön, ügyességünkön (is) múlik. Nem várunk a csodára, hanem kezdeményezünk. A másik különbség az ígéretekben van. Én nem szeretek ígérni. Azt gondolom, jobb, ha kevesebbet ígérünk, és többet valósítunk meg, mintha ez fordítva lenne. Az utóbbi időben sokszor hangzott el olyan ígéret Lakiteleken, de az országos politikában is, amik betartásának lehetetlenségét előre lehetett látni. Én ebbe nem kívánok belemenni. Inkább az egyenes beszéd híve vagyok: ha valami nem megy, azt mondjuk meg világosan!
– Ez szimpatikusan hangzik, de mit szólnak ehhez a választók? Nem az nyeri a választásokat, aki többet ígér?
– Szerintem nem az a lényeges, hogy ki mennyit ígér, hanem, hogy ki mennyi megvalósítható dolgot vállal. Képviselőjelöltjeink, és jómagam is egyetlen dolgot tudunk ígérni: tisztességesen fogunk dolgozni Lakitelekért és a lakitelekiekért.
Ha pl. azt ígérném, hogy az idén nem lesz tél és nem kell majd fűteni, az lehet, hogy népszerű lenne, de december közepére hiteltelenné válnék. Nem beszélve arról, hogy mi történne azokkal az emberekkel, akik ezt elhitték, és nem gondoskodtak a téli tüzelőről. Vannak olyan dolgok, amelyek éppolyan kőkemény adottságok egy önkormányzat számára, mint az évszakok változása. Ilyen a költségvetési helyzet. Ha Lakiteleken nem javítjuk meg a belterületi utakat, az nem azért van, mert nem akarjuk, vagy mert nem vesszük észre, hogy egyes utcák katasztrofális állapotban vannak, hanem azért, mert nincsen rá forrás. Ez pont olyan, mint egy családi költségvetés: jó lenne bepucolni a házat, meg szükséges is, hogy ne verje a víz, és ne romoljon tovább, de ha nincsen rá pénz, akkor nem lesz bepucolva.
– Pénzügyi szakember vagy, pályázatok írásával, figyelésével, ügyintézésével is foglalkozol. Óriási előny ez minden munkában, hiszen a pénz a mozgató motorja minden gazdálkodásnak. A pályázatok ma elengedhetetlen források a működéshez; legyen az oktatási intézmény, magánszféra, vagy épp egy önkormányzat. Nagyon nagy előny, ha mindezt a polgármester is átlátja.
– Ez kétségkívül így van, a pályázati tapasztalat sokat segít az önkormányzati munkában. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy a pályázatok jelentősége csökkenni fog, hiszen fogytán a pénz. Ez azt jelenti, hogy a tervezett beruházásokhoz más forrásokat kell keresni, vagy el kell őket halasztani. Ez nem feltétlenül baj, legalább problémamegoldó gondolkodásra leszünk ösztönözve, nem mindent a pályázatoktól teszünk függővé. Eddig mit mondtunk? Van pályázat: van beruházás, nincs pályázat: nincs beruházás. Ki kell találni, hogy hogyan tudunk működni adott esetben egy pályázatok nélküli világban. Persze, amíg van pályázat, pályázni kell, de ha nincsen, az életnek akkor is mennie kell tovább.
– Mi lehet a pályázatok alternatívája?
– Meglátjuk, hogyan változik az önkormányzatok finanszírozási rendszere. Csodára nem számíthatunk, hiszen az államnak sincsen pénze, a családokhoz és az önkormányzatokhoz hasonlóan őt is nyomasztja az óriási adósságteher, ami révén a külföldi bankok szivattyúzzák ki a jövedelmeket az országból. Tehát nem várhatunk arra, hogy az állam majd mentőövet dob. Én azt látom fontosnak, hogy az Önkormányzat minél inkább kezdjen vállalkozó fejjel gondolkodni. A Laki-Gazda Kft. és a Laki- Konyha Kft. vezetőitől azt várom el, hogy az önkormányzat számára végzett feladatok költségszinten történő ellátása mellett viselkedjenek vállalkozókként, és külső munkákat vállalva termeljenek jövedelmet az Önkormányzat mint tulajdonos számára. A turisztikában is vállalkozó fejjel kell gondolkoznunk, erre egy kísérlet a Kaland Park. Ha kell, akkor külső partnereket bevonva kell dolgozni.
– Lecsökkentették igen radikálisan a képviselők számát; itt is majdnem a felére. Bár nem a képviselőknek kell a feladatokat megoldani, de ők a kapocs a lakosság és az intézmények között, ők hozzák a döntéseket a demokratikus döntéshozatal során. Elegendő lesz ez a 6-fõs testület a feladatok ellátásához?
– A képviselők számának lecsökkentése nehéz helyzetbe fogja hozni az Önkormányzatot. Hat fővel nehéz lesz bizottsági munkát végezni, különösen úgy, hogy az alpolgármester nem tagja bizottságnak. Vagyis praktikusan 5 képviselő marad, aki bizottságokban tud dolgozni. Márpedig a bizottsági munka nagyon fontos, a kérdések érdemi kitárgyalása igazából ott történik meg. A 6 fős testület három következménnyel jár: először is minden képviselőre több munka és nagyobb felelősség hárul, mint korábban. Másodszor - ezzel összefüggésben – egy képviselőnek két bizottságban kell majd dolgoznia. Harmadszor, a bizottságokban külsős – nem képviselőtestületi - tagok munkájára is számítani kell.
– Mit vár el egy polgármester a település jó irányításáért a hivatali dolgozóktól?
– Legfontosabb a hozzáállás. Megválasztásom esetén az én elsődleges elvárásom az lesz, hogy mindig azt keressék, mit hogyan lehet megoldani. Ne azt hallja a képviselőtestület, vagy adott esetben a polgármester, hogy mit miért nem lehet, hanem azt, hogy mit hogyan lehet megcsinálni. Ne a kibújókat keressék, hanem a megoldásokat. Vagyis kreativitás, együtt gondolkodás a képviselőkkel és a polgármesterrel, és rendes munka az elvárás. Másrészt azt fogom elvárni, hogy minden bejövő ügyfél problémájával úgy foglalkozzanak, mintha az a sajátjuk lenne. Nem biztos, hogy minden problémát az Önkormányzat tud megoldani, és biztos, hogy a kérések egy jelentős részét nem lehet teljesíteni. De minden esetben járják körül a problémát, és olyan hangon tárgyaljanak az emberekkel, ahogyan ők is elvárnák ezt ellenkező esetben. Harmadikként – és ez már az intézményekre, azok vezetőire is vonatkozik – szigorú, takarékos gazdálkodás az elvárás. Csak annyi pénzből lehet működni, amennyi van, működéshez hitelt nem lehet fölvenni.
– Milyen összeköttetést, kapcsolatot tervezel a lakosság és az intézmény között? Nagyon fontosnak tartanám, hogy több alkalommal tudja a lakosság a véleményét elmondani, kérését kifejteni, a visszajelzéseket megkapni. Ennek egyik legfontosabb fóruma a közmeghallgatás; de tervezel-e másfajta csatornát is?
– Komolyan gondolom, hogy meg kell teremtenünk a helyi együttműködés rendszerét. A településnek nem egymás mellett élő egyének halmazának, hanem egy közösségnek kell lennie. Ez különösen nehéz egy olyan településen, mint Lakitelek, amely nem egy zárt, tradicionális közösség, hanem – néhány nagyon régi lakiteleki családtól eltekintve – egy telepes falu. Vagyis az itt lakók jelentős része – egyébként magamat is beleértve – nem itt született, hanem ideköltözött. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is, mindenesetre ez egy adottság. Ebből az adottságból nekünk ki kell hoznunk a legjobbat.
Ami az együttműködést illeti, be fogom vezetni a rendszeres polgármesteri fogadóórát. Bárki megkereshet kérdésével, kérésével, panaszával. A képviselőtestület bizottságait – a fentebb elmondottak jegyében is – ki fogjuk egészíteni külsős, nem testületi tagokkal is. Szeretném, ha a képviselőtestület egyik bizottsága kiemelten foglalkozna a külterülettel és a közbiztonsággal. Ennek a bizottságnak az üléseire folyamatosan meg kell hívni a Polgárőrség vezetőjét, valamint a lakiteleki körzeti megbízottat. Ezen kívül polgármesterként szeretnék olyan testületeket működtetni, amelyek ugyan a formális önkormányzati döntéshozatalnak nem részei, de amelyeken keresztül a lakitelekiek aktívabban belefolyhatnak a helyi döntéshozatalba. Így pl. a köztiszteletben álló lakitelekiekből létrehozott magisztrátus, vagy „vének tanácsa“, a lakitelekrõl elszármazottak testülete, lakiteleki vállalkozók testülete, lakiteleki fiatalok testülete.
– Mit jelent a helyi együttműködés rendszere a másik oldalról? Nyilván az együttműködésben a lakiteleki emberekre is számítasz.
– Így van. Az együttműködés mindig kétoldalú, ahhoz nem elég az egyik fél működése, hiszen az még nem EGYÜTTműködés.
Először is, Lakiteleknek szüksége van olyan programokra és olyan szervezetekre, amelyek közösségszervező erővel bírnak. Ilyenek lehetnek a hagyományőrző rendezvények, a helyi színjátszókör, a honvéd hagyományőrző és lövészegylet, általában az aktív civil szervezetek. A civil szervezetek működését egy önkormányzat tudja bátorítani, segíteni, de végső soron ez az embereken, az itt élőkön múlik. Amint az is, hogy egy-egy nemzeti ünnepen mennyien vesznek részt. Úgy gondolom, hogy egy közösség működésének az is mércéje, hogy közös ünnepeinket, valamint azokat, akik ezekre az ünnepekre műsorral készültek, mennyire tiszteljük meg a jelenlétünkkel. Gondolok itt március 15-re, vagy október 23-ra.
Másodszor, változtassunk azon a hozzáálláson, hogy az Önkormányzattal szemben vannak elvárások, de a kötelezettségek mintha kevésbé lennének hangsúlyosak. Ne azt kérdezzük, hogy mit tehet értünk az Önkormányzat, hanem, hogy mit tehetünk mi a saját közösségünkért, otthonunkért. Például a Polgárőrség nem egy tőlünk független szervezet, akinek az a feladata, hogy megvédjen bennünket, hanem a Polgárőrség mi magunk vagyunk, és magunknak kell saját magunkat, családjainkat, értékeinket megvédenünk. Vagy ha a földtulajdonosok mezőőrséget szeretnének, ahhoz anyagilag hozzá kell járulni. Az utcára kihelyezett virágládákba sem csak az Önkormányzat ültethet virágokat, hanem ültethet, és gondozhatja azt egy-egy lakó is. Vagy természetes, hogy a vízelnyelő árkokat éppúgy tisztán kell tartani, mint télen a járdákat, hogy a szemétszállítási díjat, a csatornadíjat, a kommunális adót be kell fizetni, a rendeleteket be kell tartani. Egy közösségben mindenkinek megvannak a jogai és a kötelességei, és a közösség akkor működik jól, ha nemcsak a jogainkkal vagyunk mindannyian tisztában, hanem a kötelességeinket is teljesítjük.
Harmadszor, ha az embereknek problémájuk van egymással, azt elsősorban egymással beszéljék meg, még mielőtt elmérgesedik a viszony, és csak végső esetben forduljanak az Önkormányzathoz. Tudom, a peres ügyeket régen is mindig a bíró elé vitték, de az lenne az egészséges, ha ebből minél kevesebb lenne, ha az emberek – köztük a szomszédok – szót értenének egymással.
– Melyek a legfontosabb feladatok, melyek megoldásra várnak?
– Elsősorban biztosítani kell az intézmények működését, és az önkormányzat pénzügyi működőképességét. Meg kell mondanom, itt nem vagyunk könnyű helyzetben, mert a korábbi időszakban sok fejlesztés történt hitelből. A csatornaberuházás különösen megterhelte nemcsak a lakosságot, hanem az Önkormányzatot is. A forintnak a svájci frankkal szembeni gyengülése szintén nem a mi kezünkre játszik.
Korábban divat volt az Önkormányzatnál a működést is hitelből finanszírozni. Ennek a gyakorlatnak egyszer és mindenkorra véget kívánok vetni. Lehet fájlalni, hogy kevés a pénz, de a nincsből az Önkormányzat sem tud adni. Az intézmények csak annyit költhetnek, ami nem teszi szükségessé működési hitel felvételét.
Fontosak a fejlesztések. Az utak javítása, a földes utak burkolása, a művelődési ház, az iskola, a Tősfürdő, a Holt-Tisza part, a Piactér fejlesztése, kerékpárutak, csapadékvíz elvezető rendszer építése. Tisztában vagyok vele, hogy mire lenne szükség, a megvalósulások csak és kizárólag a rendelkezésre álló forrásoktól függenek.
Tennünk kell továbbá közbiztonsági helyzet javításáért. A saját biztonságunk biztosítása nem csupán a rendőrség feladata, abban megvan a szerepe az Önkormányzatnak, a civil szervezeteknek (elsősorban a Polgárőrségnek) és a lakosságnak is.
Végül, de nem utolsó sorban, fontosnak tartom az olyan - sokszor szimbolikus - beruházásokat, eseményeket, programokat, amelyek a közösség kohézióját erősítik.
– Állandóan visszatérő probléma, hogy munkahelyet kell teremteni. Látsz erre valamilyen reális esélyt?
– Jogos az elvárás a munkahelyek teremtésére. Ne feledjük azonban, hogy munkahelyeket a vállalkozások teremtenek, ez nem önkormányzati feladat. Amit az Önkormányzat tehet, hogy olyan környezetet próbál teremteni, hogy vállalkozások szívesen telepedjenek le. De ha azt nézem, hogy a vállalkozói környezet kialakításában mennyi lehet egy önkormányzat szerepe, az 10% alatti, hiszen mind a szabályozási, mind az adózási, környezetet, mind pedig a közlekedési elérhetőséget elsősorban az állam határozza meg. Egyébként is legyünk óvatosak azzal a reménnyel, hogy majd valaki idejön és teremt több száz munkahelyet.
Én inkább – a fentebb elmondottak szellemében is – arra törekednék, hogy az Önkormányzatnak legyenek saját cégei, és azoknak olyan vállalkozási tevékenysége, amelyhez munkásokra van szükség. Itt visszautalok a Laki-Gazda Kft. és a Laki-Konyha Kft. felé támasztott elvárásra.
Ezen kívül határozott elképzelésem, hogy áttekintjük a Laki-Konyha Kft. élelmiszer alapanyag beszerzéseit, és amit lehet, a helyi termelőktől fogunk beszerezni. Arra is törekedni fogok, hogy az önkormányzati kivitelezéseket lehetőleg helyi cégek végezzék - a helyi cégek közé értve természetesen az Önkormányzat által tulajdonolt cégeket. Egyes közszolgáltatásokat szintén saját kézbe kell vennie az Önkormányzatnak, így pl. a hulladékszállítást. Ami a külső kapcsolatokat illeti, fel fogjuk venni a kapcsolatot a Szentkirályi Ásványvíz Kft-vel, hogy hogyan tudna minél több lakiteleki munkavállalóként és/vagy beszállítóként kapcsolódni az Ásványvíz Kft. fejlesztéseihez.
– Sajnos Lakiteleken is van elég sok munkanélküli. Ezek egy részen közhasznú, vagy közcélú munkásként dolgozik. Hogyan lehetne az õ sorsukon javítani?
– Remélem, hogy a közcélú és közhasznú munkások foglalkoztatási lehetősége, ennek állami támogatása megmarad. Ha igen, akkor annyit mondhatok: ezeknek az embereknek lesz dolga. Képletesen és konkrétan is: van lapát bőven, aminek a nyelét meg lehet markolni! De olyan emberekre van szükség, akik meg is markolják.
– Mi lesz az egyik legerősebb kitörési ponttal, a Tősfürdővel, a Tőserdővel, a Tisza-parttal és környékével, az idegenforgalommal?
– Szeretném, ha a Tőserdő és a Tősfürdő kedvelt idegenforgalmi célpont lenne, de úgy, hogy a fürdő mindenképpen önkormányzati tulajdonban maradjon. Különböző tevékenységekhez külső partnereket kell találni, akikkel közös beruházás elképzelhető, de mindig úgy, hogy az Önkormányzat birtokon belül maradjon. Szeretném, ha a Holt-Tisza part több olyan hagyományőrző rendezvénynek lenne a helyszíne, mint amilyen az idén a Széna vagy szalma fesztivál volt.
– A programok, az elképzelések, a munka végső soron az emberekről szól, az emberekért van. Minden beruházás, minden rendezvény mögött ott van az ember, akiről szól, illetve akit szolgál. Települési vezetőként minden bizonnyal sok emberrel kell találkozni, sok – olykor tragikus – sorsot ismer meg az ember. Mindez rendkívüli módon próbára teszi az empatikus képességet. Mennyire van ez meg benned? Mennyire vagy érzékeny, s mennyire kemény lelkű?
– Azt gondolom, mindkét tulajdonság megvan bennem, aminthogy mindkét tulajdonságnak megvan a maga helye és ideje. Viszont megmondom őszintén, van bennem némi izgalom, hogy ha megválasztanak, vajon az egyes szituációkban mindig a legmegfelelőbben tudok-e majd viselkedni, vajon mindig az az énem kerekedik-e fölül, amit az adott szituáció megkíván. Természetesen erre fogok törekedni, de amint a ló is megbotlik, nyilván én is fogok hibázni. Annyit azonban ígérhetek, hogy ha megadatik, hogy polgármesterként esküt tehessek, ahhoz mindvégig tartani fogom magamat.
– Adjon ehhez a Mindenható elegendő erőt, kitartást, munkakedvet, sikert... mindent, ami kell ehhez a munkához. S nem utolsó sorban választási győzelmet, hiszen a tervek csak akkor válhatnak valóra.
Köszönöm.
Czinege Edit
Lakiteleki Újság
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
