|
Betekintés egy lakiteleki gazda életébe
2010.08.14. 07:54
A Madari családot nem kell bemutatni, mindenki tudja, hogy a legkisebb fiú, Andor gazdálkodó, a csatorna partján él családjával, mezőgazdasági munkával foglalkozik. Madari Andorral a mezőgazdaságról és annak helyzetéről készített interjút Czinege Edit a Lakiteleki Újság legutóbbi számában. – Aki nem ismeri közelebbről egy gazda életét, munkáját, az is hallhatja legalább a hírekből, hogy milyen nehéz is ez a munka. Ha esik az eső, az a baj; ha szárazság van, akkor az; nincs se hétvége, se ünnepnap. Mégis vonzó egy ifjú ember számára is ez a munka. Mitől? Hogyan lettél gazdálkodó? Mitöbb, családi gazdálkodó!
– Szüleim és nagyszüleim is folyamatosan foglalkoztak a mezőgazdasággal, így gyermekként úgy nőttem fel, hogy mindig aktívan részt vettem a család által végzett mezőgazdasági munkákban is.
Miután feleségemmel családot alapítottunk, mindkettőnk számára természetesnek tűnt, hogy életünket a mezőgazdaság fogja végig kísérni, ezt választjuk hivatásunknak. A folyamatos, nagymérvű kötöttségek mellett azonban egyfajta szabadság is jelen van az életünkben, mivel állandó kapcsolatban vagyunk a természettel. Ez nyugalmat és erőt ad.
– Nem csak a terményt, de az állatokat is kell félteni. Legutóbb elverte a jég a termést; az előző évben tolvajok jártak nálatok. Mégsem adtátok fel. Mi tartja bennetek az erőt?
– Azok az emberek, akik a mezőgazdaságot életszerűen végzik, nem egy-két évre terveznek, a pillanatnyi kudarcok nem tántorítják el. A mi életünkben a mezőgazdasági tevékenység nem csak munka, hanem életforma is, amibe próbáljuk a régi hagyományokat mai köntösben megőrizni és a gyermekeinknek is tovább adni. Az említett kudarcok miatt nem hátrálhatunk meg, sőt még nagyobb erővel folytatjuk a tevékenységünket, hogy a lehető legtöbb problémát elkerüljük. Ezekben azonban nem csak nekünk van feladatunk, hanem közvetlen környezetünknek, falunknak is.
– Nagyon fontos lenne, hogy ismét fellendüljön a mezőgazdasági termelés! Hogyan lehetne a családi gazdaságokat beindítani itt Lakiteleken, hogy HAZAI, MAGYAR TERMÉKET tegyenek a gazdák a lakosság asztalára – a NAGYBANI piacra való termelésen túl? Munkahelyeket is teremtene, hiszen elkélne a munkaerő a családi gazdaságokban a családtagokon túl is. Vagy azok a nagy parlagon heverő földek, ahol valaha szőlőtáblákat láthattunk, mára már rétté válnak majd?
– Igen nagy szükség lenne, hogy fellendüljön a mezőgazdaság úgy Lakiteleken, mint Bács-Kiskunban, a legnagyobb mezőgazdasággal foglalkozó megyében. Ez azonban a sok éves leépülés után nem egyszerű feladat. El kell érni, hogy legyen újra tekintélye a mezőgazdaságnak, az abban végzett munkának. Egyáltalán, a munkának legyen becsülete!
A meglévő családi gazdaságok számára kitörési pont lehet a közvetlen értékesítés, ebben a formában a kereskedők ki vannak iktatva a láncból, akik általában a nagy hasznot teszik el. Így a termelő jobb áron tud értékesíteni, a fogyasztó olcsóbban kapja meg az árut és az idő előrehaladtával személyes kapcsolat, bizalom alakul ki közöttük. A termelő így gyorsabban tud reagálni a piaci változásokra, a fogyasztói igényekre. A vásárlónak lehetőséget kell biztosítani, hogy betekintsen a gazdálkodás folyamataiba és saját szemével győződjön meg, hogy ami az asztalára kerül, az igenis biztonságos termék, a termelő teljes termékpalettáját nyugodt szívvel fogyaszthatja. Ezzel a családi gazdaságok példát mutatnának, hogy érdemes ezt a tevékenységet hivatásszerűen is végezni, van létjogosultsága és a sikeren felbuzdulva több új családi gazdaság is beindulhatna. Ezen termelési forma kemény kétkezi munkát igényel. A család minden tagjának aktív részt kell vállalnia a foglakoztatásban. A növekvő gazdaságok hatására pedig egyre szebb és élhetőbb lenne a környezetünk, csökkennének az elhanyagolt területek is. A vásárlók azzal, hogy a helyi terméket fogyasztják, nem a multikat támogatják, hanem a helyi gazdálkodókat, akik a jövedelmük nagy részét szintén a helyi szolgáltatóknál költik el. Szép és jó remény!
– Van egyáltalán jövője a mezőgazdaságnak? Kell, hogy legyen, hiszen a termény mind az állatnak, mind az embernek létszükséglet! Kiből lehet jó gazda, gazdálkodó, s miként?
– A mai tendencia azt mutatja, hogy a világban az élelmiszerek nagyobb arányban az iparban kerülnek előállításra, jelentős részének semmi köze a mezőgazdasághoz, a termőföldhöz. Egyre nő az allergiások és a különböző betegségekben szenvedők száma, ami felveti az igényt a biztonságos hazai, kistérségi mezőgazdasági termékek iránt. Lépnünk kell! A mezőgazdaság iparszerű termelését háttérbe kell szorítani a családi gazdaságokkal szemben, és akkor a sokrétű, minőségi élelmiszer előállításának egyre nagyobb lesz a jövője.
Ehhez azonban a gazdálkodóknak is folyamatosan kell fejlődniük! Követni kell a változásokat! Lehetőség szerint képezniük kell magukat, és a technika adta eszközöket kihasználva (internet) folytatni a termelést, mert csak úgy lesznek versenyképesek. Mind emellett a természetet és annak alkotóit nagyon jól kell ismerni, és azokkal együtt élve tevékenykedni. Nem szabad elfelejteni, hogy mi is a természet részei vagyunk, és nem az urai!
– A felelősség nem kicsi! Kívánom, hogy legyen a gazdaságotok mintaértékű; kövesse minél több lakiteleki a példátokat! Az önellátás nagy erőt ad; a mások ellátásához való hozzájárulás pedig felemel. Köszönöm.
Czinege Edit
Lakiteleki Újság
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
