– Történelmünk során megesett időnként, hogy nemcsak az egymással szomszédos népek, de a különböző tájak magyarsága is összekülönbözött egymással. Az egész valószínűleg abból fakadt, hogy mindannyian beleszületünk egy-egy tájba. De nemcsak beleszületünk, magunkban is viseljük azt a tájat, amelybe beleszülettünk. S az a táj halálunkig bennünk él. Ám nem csak él bennünk, közénk is áll. Ezért van az, hogy bármennyire is közel kerül két ember egymáshoz, valami kis megmagyarázhatatlan idegenség mindig ott marad kettejük között. A táj okozza ezt az idegenséget, amelyből külön-külön vétettek, vagy melyet maguk választottak későbbi létük teréül – fogalmazott bevezetőjében dr. Turai Kamill. – Ezek a képek viszont épp ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A közel kéthetes tábor olyan egységgé kovácsolta össze a különböző tájakról érkező, s merőben eltérő gondolkodású tizennégy művészt, amilyenre ritkán adódik példa. Mintha tizennégy testvér alkotásait látnánk. És ebben a közös hangzásban a tábornak otthont adó Lakitelek Népfőiskola mellett a Tiszának, ennek a nemzetösszetartó, vagy inkább legnemzetibb folyónknak is különleges szerepe van. S melynek jelenléte minden képen egyformán érezhető, mégha a maga valóságában nincs is mindegyik vászonra, papírra ráfestve – hangsúlyozta az esztéta.

A neves szakember egyenként és mélyreható alapossággal elemezte a kiállított munkákat. Végezetül Arisztotelészt, az ókor híres filozófusát, a nyugati kultúra legnagyobb hatású előhírnökét idézte, aki szerint: „Az emberek többsége szenvedélyre törekszik, mert nincs tisztában azzal, hogy a szenvedélyért keményen meg kell szenvedni. A festészet is ilyen szenvedély. De ezt csak az a művész tudja valójában, aki már alaposan megszenvedett érte.”

Bár az utánzás minden ember vele született tulajdonsága, vannak dolgok, amelyeket önmagukban nem szívesen nézünk, viszont a róluk készült rajz, festmény szemlélése gyönyört vált ki belőlünk. Mert az igazi művész sosem a témájául kiválasztott táj, tárgy vagy személy tökéletes másolatát viszi vászonra. Arra ott a fényképezőgép. A valódi festő előbb átszűri a látványt saját hangulatán, ízlésvilágán, és ezt a megszűrt élményt rajzolja, festi papírra, vászonra kép formájában. Ennek a felismerése nemcsak a bölcsek számára gyönyörűség, hanem az egyszerű földi halandó számára is – csak épp’ kisebb mértékben. Mert sosem az utánzás adja az élvezetet, hanem a művészi feldolgozás, a kompozíció, a szín, de legfőképp a stílus. Mert a stílus maga az ember – zárta beszédét dr. Turai Kamill.

Az alkotók nevében Dudás Gyula, a tábor művészeti vezetője mondott köszönetet a szívélyes vendégszeretetért.

Az esemény végén a házigazda Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke bejelentette: felvetődött, hogy a jövőben célszerű lenne felvidéki és délvidéki művészeket is meghívni a kéthetes alkotótáborba. A politikus kijelentette: nincs kifogása a javasolt bővítés ellen. Ehhez azonban előbb fel kell mérjék a lehetőségeiket.

Az V. Kecskemét-Nagybányai alkotótábor résztvevői:

Dudás Gyula (Nagybánya), Bitay Zoltán (Nagybánya),

Kondrak Matyikó Margó (Nagybánya), Craciun Judit (Nagybánya),

Petrovits István (Sepsiszentgyörgy), Kis Béla (Sepsiszentgyörgy),

Moldován Gyula (Székelyudvarhely), Vassy Erzsébet (Nagyvárad),

Görgényi Tamás (Békéscsaba), Sebestyén Erzsébet (Veszprém),

Goór Imre (Kecskemét), Szappanos István (Kecskemét),

Mártonfi Benke Márta (Kecskemét), Virók Csilla (Kecskemét)

Szász András
kis-kunsag.hu