A kormány azonban nem elég. A kistelepüléseknek az ott élők adhatnak jövőt. A kistelepüléseket nem a városokból kell megváltani, hanem ott kell lakni. Ki kell költözni a faluba, tanyára, illetve nem kell beköltözni a városba!

Ezen túlmenően, a kistelepüléseken élő embereknek egy valódi közösséget kell létrehozniuk és fenntartaniuk. Például meg kell tudniuk szervezni a saját biztonságukat. A helyben megtermelődő jövedelmeknek pedig minél nagyobb részét helyben kell elkölteni – és nem a városi bevásárlóközpontokban. Ne kívülről hozzák be azokat a termékeket, amiket elfogyasztunk, vagy amiket a gyermekeink a menzán kapnak, hanem azok minél nagyobb részben helyben előállított termékek legyenek!

Ami a megélhetést illeti, a befektetők révén történő munkahelyteremtés jelentősen túl van dimenzionálva. A szellemi foglalkozásúak számára egyre több lehetőség kínálkozik a távmunka terjedésének köszönhetően a lakóhelytől távoli munkavégzésre. Be is lehet járni a városba: a közlekedés fejlődésével ma már nem okozhat gondot 20-30 km leküzdése.

Az alacsonyabb képzettségű embereknek sem a külföldi befektetőkre kell várniuk, akik építenek egy környezetszennyező gyárat a térségben, néhány évig foglalkoztatnak néhány embert, azután a szemetüket itt hagyva, odébbállnak. Van más megoldás is. Mára szinte teljesen kiment a divatból, hogy az emberek maguknak termeljék meg a zöldséget, a húst, a tojást, a gyümölcsöt. Pedig mindezzel nagyban lehet csökkenteni a megélhetési költségeket. A felesleget pedig a helyi piacon lehet értékesíteni. Ehhez persze olyan szabályozásra van szükség, amely nem gátolja, hanem ösztönzi a helyi termékek előállítását és értékesítését. Ez a kormány feladata. A mi feladatunk pedig az, hogy nagy ívben kerüljük el a bevásárlóközpontokat, amit tudunk, állítsunk elő magunk, amit pedig nem tudunk, azt vegyük meg más helyi termelőktől!

Lehet a kistelepüléseken élhető és jövedelmet biztosító környezetet teremteni – hangsúlyozta Felföldi Zoltán.

Sánta László
kis-kunsag.hu