– Révész László, akit méltán tekinthetek elődömnek, híres volt arról, hogy soha nem esett kísértésbe. Mentes volt minden szélsőségtől. Tudta az indulatait fegyelmezni. Valószínűleg az volt a vezérelve, amit a keresztények közös imája, a Miatyánk is megfogalmaz: „…és ne vígy' minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Igazi reálpolitikus volt. Mindig tudta, hogy a valósággal kell egyeztetnünk álmainkat, és ebben sorrendet kell felállítani. Egyik a másikat ugyanis nem tolhatja háttérbe.

Bár nagyon sokoldalú és tevékeny ember volt, rendkívül keveset tudunk róla – fogalmazott Lezsák Sándor. – Arról a politikusról, aki százhuszonegy éve született, és negyvenöt éve halt meg. Arról az emberről, akiről van ugyan lexikonadat, rövidebb-hosszabb szócikk, de ezek szinte semmit nem adnak vissza abból, hogyan viselkedett, hogyan viszonyult embertársaihoz, milyen volt a jelleme, stílusa, gondolkodása adott helyzetben – tette hozzá. – Tudjuk, hogy 1889-ben Kecskeméten született, elvégezte a jogi akadémiát, és már egészen fiatalon tagja lett a függetlenségi pártnak. Később aztán átkerült a kisgazdapártba, ahol a korábbi fáradhatatlansággal szolgálta választói és a nemzet ügyét. Aktivitásának ékes bizonyítéka, hogy az ideiglenes Nemzetgyűlésnek is háznagya volt. Sokoldalúságára utal, hogy egy ideig főszerkesztője volt a Kecskeméti Lapoknak. Vezércikkei és a fennmaradt parlamenti jegyzőkönyvek sok mindent elárulnak róla, de mégsem eleget. Tehát még sok a feladatunk. Nemcsak az, hogy emléktáblát, szobrot állítsunk a tiszteletére, hanem az is kötelességünk, hogy feldolgozzuk az életét – hangsúlyozta Lezsák Sándor. – Ezért egy eléggé alaposan kidolgozott kutatási programot készítettünk. Ennek eredményeképp olyan ismeretanyag születik, amely kellő alapossággal dolgozza fel s tárja a közvélemény elé Révész László életútját, munkásságát – fűzte hozzá. A feltárómunka eredményeit egy kiadvány összegzi majd, melynek megírására, szerkesztésére a tavalyi Kátay-ösztöndíjas fiatalember, a Lakiteleken élő Varga Zoltán kapott megbízást.

Lezsák Sándor arra kérte a megemlékezésen jelenlévő Mészáros Lászlót, kiadónk igazgatóját és Haág Zalán főszerkesztőt, archívumukkal és tudásukkal segítsék Varga Zoltán munkáját. A parlament alelnöke ugyanakkor jelezte, hogy tudja: kérése a tradíciókat ápoló kiadónknál nyitott fülekre talál.

A fiatal ösztöndíjas szakmai munkáját Miklós Péter történész segíti majd, így egy alapos és hiteles kiadvány születhet Révész László pályájáról.

A megemlékezés koszorúzással zárult.

Szász András

Lapunk egykori főszerkesztője
Révész László 1947. február 2. és 1949. november 1. között volt a Kecskeméti Lapok főszerkesztője, majd 1956-ban – a forradalom győzelme után, a szabad sajtó szolgálatában – ismét ezt a posztot töltötte be.

Az újság 1956. november 4-én megjelent számában Révész László Új utak felé címmel közölt vezércikket. Írásában a forradalmat és a szabadságharcot a magyarság összefogása bizonyítékaként értelmezte, s befejező soraiban töretlen optimizmusának adott hangot. „Győzni fog, győzni kell az örökérvényű erkölcsi törvényeknek: az igazságnak, az emberiességnek, a szabadságnak – azoknak az ideáloknak, nemes eszméknek, amelyek kiolthatatlanul élnek a szívekben és amelyek nélkül nincs emberhez méltó élet” – írta. Az általa oly hitelesen megfogalmazott, emberhez való, méltó élet igényét nem sokkal e sorok nyomdába kerülése után szovjet tankok taposták szét.

Miklós Péter

Hazánk szabadságáért
Révész László (1889-1965) ügyvéd, politikus Kecskeméten érettségizett, s a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust. Előbb járásbíróként dolgozott, majd ügyvédi irodát nyitott. 1939-ben a Független Kisgazdapárt kecskeméti jelöltjeként szerzett nemzetgyűlési mandátumot. 1944 és 1946 között a kecskeméti jogakadémia dékánja volt, 1944 decemberétől 1948 nyaráig kisgazda parlamenti képviselő, egy ideig a Nemzetgyűlés háznagya volt.
A formálódó kommunista diktatúra első embere, Rákosi Mátyás azt „ajánlotta” neki: ha lemond a képviselőségről, békében gazdálkodhat Lakitelek melletti, szikrai tanyáján. Révész elfogadta az ultimátumot. Ám a hazaszeretet 1956-ban a közéletbe való visszatérésre késztette: novemberben szervezni kezdte a kisgazdapárt Bács-Kiskun megyei újjáalakítását, s tagja lett Kecskemét forradalom idején megalakult önkormányzatának, a városi nemzeti bizottságnak is.

M. P.

kecskemetilapok.hu