|
15. forduló: Pálmonostora – Lakitelek 4:0 (3:0)
2009.11.24. 06:15
„Annyira fel voltak pörögve, hogy ha egész nap játszunk, akkor sem tudunk nekik gólt lőni!” – mondta némi csalódottsággal Kovács Péter a mérkőzés után. Valóban, mintha a lakiteleki csapatot meglepte volna az, ami egyébként várható volt, hogy tudniillik a hazaiak az első perctől kezdve „hajtani fognak”. Önmagában persze ez nem egy rendkívüli dolog, olyankor azonban nehezen kezelhető, ha válaszként nincsenek meg a hasonló lendületű, átütő erejű támadások.
Abban az időszakban, amikor a mérkőzés lényegében eldőlt, bizony hiányoztak a vendégtámadások, sem középen, sem pedig elöl nem sikerült a labdát megtartani, a védelemre állandó nyomás nehezedett.
Már a mérkőzés első perceiben látszott, hogy a hazaiak nem akarnak semmit a véletlenre bízni. Elmozogtak, többnyire megtalálták egymást a labdával, létszámfölényes helyzeteket tudtak kialakítani. Ha vaktában előre vágott labdáért kellett megküzdeni, általában akkor is ők kerekedtek felül.
Első góljuk is gazolta hihetetlen elszántságukat. Már túl voltak a harmadik kapura lövésen, amikor egy jobboldali beadásra legrutinosabb, leggólerősebb játékosuk úgy robbant be, hogy mindenkit állva hagyott. Bombaerejű fejese védhetetlenül vágódott a hosszú kapufa mellett a hálóba. (1:0) Negyedóra sem kellett az újabb találathoz. A kapu közelében felperdült labdára leghatározottabban egy hazai támadó mozdult, és fejessel ő is a kapuba talált. (2:0) A hazai kapu előtt, első „majdnem helyzet” csak ezután adódott. Kovács Péter azonban sajnos nagyon hosszú, illetve erős átadást kapott. Bár sikerült lőnie, kevés esély volt, hogy egyáltalán kaput találjon. A „válasz” persze nem késett. A nagyon jó képességű fiatal hazai középső támadó elhúzott a jobboldalon, és egészen a kapuig becselezte magát. Jobblábas lövését Körtvélyesi Ödönnek még sikerült mentenie, de a kipattanót a csatár ballal már nem hibázta el. (3:0) Az első, óriási lakiteleki helyzet csak ezután következett. Egy támadásnál a labda a kapuval szemben tizenkét méterre tisztán álló Lángos László elé került, ő azonban fölé durrantott. Időközben Dudás György átszervezte csapatát. Ennek volt köszönhető, hogy a félidő vendégtámadással fejeződött be. A labda egy oldalpassz után már a kaputól huszonöt méterre álló, szinte lövő helyzetben lévő Aczél Péter elé került, a játékvezető azonban szokatlan módon sípjába fújt és véget vetett a támadásnak, a félidőnek.
A második játékrész, a csapat átszervezésének köszönhetően már több lakiteleki helyzetet hozott, gólra váltani azonban egyiket sem sikerült. Előbb Győri Sándor húzott kapura a jobboldalon, egy csellel átvette balra a labdát, a kapus azonban üggyel-bajjal a kapufára tolta a lövést, majd a kipattanót egy védő szögletre mentette. Óriási helyzete volt Fórizs Istvánnak is. Nagyon jól lépett ki egy jobbról érkező átadásra. A kapuval szemben tíz méterre tisztán kezelhette volna a labdát, ám az átcsúszott a talpa alatt. A következő támadásnál ketten is szépíthettek volna, Bagi István beadásáról azonban a rövid saroknál Verebélyi Gábor, a hosszúnál pedig Győri Sándor késett le egy hajszállal. Mindez aközben történt, hogy egy ütközésnek sem nevezhető, ártatlan helyzetben Bagi István ellen a játékvezető szabadrúgást ítélt. A balról hosszú oldalra átlőtt labdára ezúttal is hazai játékos robbant be, és a felső sarokba lőtt. (4:0) Bár a hazaiak mindvégig úgy hajtottak, mintha az egyenlítésért küzdenének, veszélyesebb helyzetei a lakiteleki csapatnak voltak. Ezek közül kettő Magyar Péter nevéhez köthető. Előbb egy jobboldali beadást tisztán, öt-hat méterről a kapusba fejelt, majd lövése jött vissza a kapusról, amit előbb győri Sándor emelt kapura, majd Fórizs István elől mentettek szögletre a védők. Győri Sándor emelése többek szerint túljutott a gólvonalon. A hazaiak próbálkozásait ebben az időszakban sikeresen tartotta fel a lakiteleki védelem, egyszer persze a vendég kapus bravúrjára is szükség volt. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy az utolsó percekben egy sípszó előtt elvégzett szabadrúgás miatt Seres Zsoltnak a második sárga, majd a piros lapot is felmutatta a játékvezető. A lap jogos volt, csak az nem érthető, hogy ezt korábban hazai szabadrúgásnál nem tartotta indokoltnak a sípmester.
Főleg a második félidei helyzetek alapján, sokkal szorosabb is lehetett volna a mérkőzés. Ilyen körülmények között szerencsés csapat akár döntetlen eredménnyel is befejezhette volna a mérkőzést. Akaratban, elszántságban, lendületességben azonban a hazaiak mindenképpen ellenfelük fölé nőttek, megérdemelték győzelmüket. Nem ismertek lehetetlent, a középpálya és a támadósor nagyon szoros egységben játszott, ha a védelem kénytelen volt céltalanul előrevágni a labdát, akkor is jó eséllyel sikerült azt birtokba venniük.
A lakiteleki csapat, ma még hivatalos eredmény hiányában vélhetően a kilencedik helyen fejezi be az őszi szezont. Az együttesben benne van, hogy a szoros mezőnyben egy szerencsésebb tavaszi szezon után a középmezőny éléhez közelebb küzdje fel magát.
Az ifjúságiak mérkőzésén Pálmonostora – Lakitelek 1:4
Botrányos mérkőzés! Szerencsére a lakiteleki fiatalok, amennyire kellett, megőrizték nyugalmukat. Kár, hogy egy utánpótlás mérkőzésen nem követik figyelemmel egy-egy kezdő játékvezető ténykedését. Amennyiben kézben tartotta volna a mérkőzést, nem szabadulnak el az állatiasnak is nyugodtan nevezhető indulatok. Nyilván nem ez a játék célja, de a hatvanadik percig már annyi hazai játékost kiállíthatott volna a jó esetben is gyerekkorúnak látszó játékvezető, hogy a találkozót is befejezheti. Ha néhány év múlva ez folytatódik, minden korábbi hírét felülmúlhatja a helyi csapat. Pedig a felnőtt játékosoktól igazán ma már nem ezt láthatják, de a közönség soraiban sincs jelen ez a minősíthetetlen durvaság.
Az egyik lakiteleki támadásnál kissé felhúzódott a csapat balhátvédje is. Hátulról csúnyán, piros lapot érdemlően elkaszálták. Amikor felállt, kérdően, két kezét a vétkes vállához érintve tolt rajta egy kicsit. Még kakaskodásnak sem nevezhető a dolog. Ráadásul nem lökött, nem ütött, tolt rajta egy kicsit. Ezt láva, a vétkes körülbelül száztíz kilós társa hátulról elkapta a karját már régen lógató lakiteleki balhátvédet, kiemelte és csúnyán a földhöz vágta. Történhet mindez egy labdarúgó mérkőzésen. A játékvezető ugyan kiállította a vétkest, de az első durva szabálytalankodónak még sárga lapot sem adott. Ezzel szemben kiállította a két súlyos sérelmet is elszenvedő lakiteleki hátvédet.
A sok ütés-rúgás ellenére a lakiteleki fiatalok szerencsére megúszták súlyos sérülés nélkül, és teljesen megérdemelten nyerték a mérkőzést, az őszi szezont így a táblázat élén fejezve be.
A serdülők találkozóján Lakitelek – Kunszállás 1:3
Sok helyzet kihagyása után a második félidő elején megszerezte a vezetést a hazai csapat, ám a mérkőzés utolsó negyedórájában elfáradt, így az összeszokottabb vendégeknek végül sikerült az eredményt megfordítaniuk. Az utóbbi időben szinte már csak a helyzet kihasználással van baj. A tavasszal már minden bizonnyal ezen a téren is sokat javul a lakiteleki fiatalok teljesítménye. Újoncként mindenképpen kellemes meglepetésként értékelhető az együttes szereplése és eredménye is.
Terjéki Ferenc
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
