Hiszen Lakiteleken kertjében kezdődött el legújabbkori történelmünk, amit jobb híján rendszerváltozásnak mondunk.

Minden ember élete kész regény, de nem túlzás azt mondani, hogy Lezsák Sándor élete igazi fejlődési regény, mert egy nagy ívű pályát futott be attól kezdve, hogy egy csepeli munkáscsalád gyermekeként 1968-ban leérettségizett, majd segédmunkás volt a Széchényi Könyvtárban, ezután Lakitelekre került 1969-ben képesítés nélküli tanítónak egy tanyai iskolába, évek múltán a lakiteleki általános iskolába és közben elvégezte a Juhász Gyula Tanítóképző Főiskola magyar-történelem szakát. Történelmi érdeklődését a Szíj Rezsővel való barátsága csak fölerősítette. 1969 és 1985 között a lakiteleki művelődési ház színjátszó csoportját is vezette, de az Antológia című est megtartása után elbocsátották ebből az állásából. Politikai aktivitása 1986-tal kezdődött, amikor aláírta a kelet-európai másként gondolkodók felhívását. Ez időtől kezdve fölpörögtek az események Lezsák Sándor életében. 1987 szeptemberében hívta össze a „lakiteleki sátorba" a rendszerváltó értelmiséget, másként gondolkodókat, ellenzékieket, de kritikus kormánypártiakat is. Itt alakult meg 1988-ban a Magyar Demokrata Fórum, amelynek elnökségi tagjává választották és a 2004-es kizárásáig az is maradt. Közben több ízben a Párt alelnöke is volt. 1996-ban megválasztották az MDF elnökévé, de 1998 az MDF számára sikertelen országgyűlési választási eredménye miatt, már nem indult, ekkor lett Dávid Ibolya az MDF elnöke. Közben bejutott az Országgyűlésbe, listáról és egyéni képviselőként egyaránt. 1998 és 2002 között az oktatási és tudományos Bizottság elnöke lett. 2004-ben Dávid Ibolya pártelnök politikáját kritizálók Lezsák Sándor vezetésével megalakították a Lakitelek Munkacsoportot. Többek között emiatt zárták ki a pártból és még a parlamenti frakcióból is. Ekkor a munkacsoport tagjaival megalakította a Nemzeti Fórum Egyesületet. A 2006-os választásokon a FIDESZ-KDNP színeiben indult, ugyanekkor megválasztották az Országgyűlés egyik alelnökévé. A FIDESZ frakciójának tagja és frakcióvezető-helyettese. 2006-ot megelőzően a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja is volt. Ez politikai pályafutásának rövid vázlata, de legalább ennyire fontos a közéletiség szempontjából, hogy a Lakiteleki Népfőiskola alapítója lett és a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke. Ugyanennyire fontos magánélete családja, hűséges felesége Gabika, két lánya és egy fia, valamint eddig nyolc unokája.

Keresztény elkötelezettségét jelzi, hogy a lakiteleki római katolikus egyháztanács tiszteletbeli elnöke. Egy középkori lovag buzgóságával szerezte meg Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella ereklyéit a lakiteleki templom számára.

Közéleti szerepléséért, írói, költői munkásságáért egyaránt több megtisztelő díjban részesítették. Ezek közül is kiemelkedik a Kilencek Irodalmi Díja, a clevelandi József Attila Társaság irodalmi díja, a floridai Helikon Nemzetközi Kulturális Társaság díja, Pilinszky János díj, Bethlen Gábor díj, Bács-Kiskun megyéért díj. Főbb művei: Verseskötetek: Békebeli éjszaka, Fekete felhő, teafű. Drámája: Nyolcvan vödör levegő, rockopera versek: Szörényi Levente - Attila, Isten kardja.

Lezsák Sándort személyesen csak érsekségem idejétől ismerem. Abban a korban voltunk már mind a ketten, amikor az ember nemigen köt barátságot csak legfeljebb jó kollegiális viszont valakivel. Vele való találkozásom kivételesség vált, hiszen könnyen, félszavakból is megértettük egymást. Tanúja voltam annak a lelkiismereti küzdelemnek, amit alapító tagként létrehozott pártjában kellett megélnie. Nem igaz az, hogy a politikusok mindannyian lelkiismeretlen karrierista emberek. Amikor kizárták pártjából akkor Kalazanci Szent József példájával vigasztaltam, mert ő is úgy járt, hogy a maga alapította rendből kiközösítették és csak később igazolta őt az idő. Ez az igazolás Lezsák Sándor esetében már megtörtént.

Mivel politikai természetű köszöntővel emlékezem meg róla, ezt sem hagyhatom ki, hogy ezt mondtam neki: Add át a pártelnöknek, hogy a kalocsai érsek üzeni: a női hiúság - hatalomvágy oltárán ne áldozza föl a maradék MDF-et. Ha ezt nem tette az nem a bátorság hiánya, hanem a finom lelkűség volt részéről. Az ezt követő nehéz években csendes nemzetépítő munkásként élte az életét, mert a Lakiteleki Népfőiskola, ami időközben Magyar Örökség díjas lett szinte egyetlen maradandó hatású intézménye az MDF-nek. A szabadságharc után az elnyomatás korában, amikor alig akadt mozgástere a nemzethez hű magyar értelmiségnek akkor az Akadémia lapjának az Új Magyar Múzeumnak a fejlécére ezt a mondatot írták: „Peragit tranquilla potestas quae violentia nequit" - Véghezviszi a csendes erő, amit nem bír az erőszak. Pontosan ezt teszi a Lakiteleki Népfőiskola a szocialisták, liberálisok alatti kormányzás agonizáló éveiben. A főiskolán évente mintegy húszezer ember fordul meg, kezdve a babaklub résztvevőitől a nagycsaládosoknak szervezett programokon át, a legrangosabb Európa Szabadegyetem napokon át tartó értelmiségi továbbképzésig. Van még borászati és népművészeti rendezvény is és évek óta ott tartjuk a Duna-Tisza közének katolikus papi továbbképzését, többször határainkon túli előadókkal. A Mindszenty Társaság keretében gimnazista, egyetemista fiataloknak rendszeres ki mit tud versenyt tartanak valamelyik történelmi nagyság életéből. A millennium ünnepét és az azt követő Szent Imre évet annak határainkon túli megünneplését is fölvállalta minden olyan településre, amely Szent Imre nevét viseli, szobrot állíttatott. Ennek az ünnepségsorozatnak Erdélyben magam is részese voltam, amikor egyetemistáknak tartottunk előadásokat.

Lezsák Sándor szívügye, hogy nemzeti nagyjaink emlékét elevenen ápoljuk. A Lakiteleki Népfőiskola nemzeti panteonjában felekezettől függetlenül szobrot kaptak keresztény vezetők, vagy művészeti és szellemi életünk nagyjai. Emiatt sokszor a támadások tüzébe került, különösen Prohászka Ottokár mellszobrának fölállítása miatt. Alávaló módon még külföldön is meghurcolták nevét. A világ szétszóródott magyarságával tartja a kapcsolatot, postázva nekik a legértékesebb szellemi alkotásokat.

Gondolta volna az egykori képesítés nélküli osztatlan iskolában tanító Lezsák Sándor ezt valamikor? Rá bizonyosan áll József Attila szállóigéje: „Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani!"

A magyar történelem 1987-től kezdődő időszaka korunkig nem írható meg Lezsák Sándor személye nélkül. Lenyomatát adja ez az időszak az először eufórikus majd küzdelmekkel telített mára teljesen apatikussá váló közéletnek. Egy ember élettapasztalata reményeiből, bukásaiból, csalódásaiból és szenvedéseiből áll. A magunk mögött hagyott több mint húsz esztendő megszabadította őt az illúzióktól, de emberi tartása keresztény hite megőrizte ideáit a nemzetbe és annak jobbra forduló korszakába.

Ad multos annos!

Bábel Balázs
kalocsa-kecskeméti érsek

Megjelent a Magyar Jövő 2009/4. számában