Képviselők egymás között: Jandrasits Józsefné
2009.10.17. 13:14

Czinege Edit, a Lakiteleki Újság főszerkesztője sorozatot indított, melyben önkormányzati képviselőkkel beszélget. „Azért tartom érdekesnek a feladatot, mert jómagam is abban a testületben tevékenykedem, amelynek tagjait faggatom néhány dologról: ő vajon hogy látja, mi a véleménye a közös feladatról, Lakitelek lakosságának ügyét hogyan, miként tudtuk felvállalni, megoldani, érvényesíteni a legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint? Közben persze néhány személyes kérdést is felteszek - kíváncsiságból! Igyekszem képviselőként, újságíróként bepillantani egy másik képviselő gondolataiba. Remélem, sikerül!” Ötödikként Jandrasits Józsefné képviselővel, a Pénzügyi Bizottság tagjával beszélgetett.
– Emlékszem, ifjú lánykaként a takarék-szövetkezet első helyére, a mai Csillag Presszó épületében volt. Fekecsné Olga néni neve teljesen összefonódott a helyi hitelintézettel. Őt Anka Balázs követte, Te pedig a rendszerváltás óta kötődsz a helyi Takarékszövetkezethez. De nézzük sorban. Boros lányok 3-an voltatok testvérek...
– Igen, 3-an. Ketten dolgoztunk a Szikra MGTSZ-ben, testvérem könyvelőként én pedig üzemgazdászként. Nóra ma is itt dolgozik a faluban könyvvizsgálóként. Van még egy nővérünk, ő Kondorosra ment férjhez. Én is elházasodtam Vas megyébe, de visszaköltöztünk. Mi tőzsgyökeres lakitelekiek vagyunk, férjem talán megszokott itt, de igazán nem tudott „meghonosodni“.
– A két lányod már kirepült a családi fészekből. A nagymamaság boldogságos szerepét is megéled a mindennapokban. Férjed szintén a Tsz-ben dolgozott, közismertek vagytok mind. Néhány szóval elmesélnéd, merre is vitte a Sors a családod tagjait, s miként?
– Igen, a lányaink már kirepültek a családi fészekből, de szerencsére Orsolyáékkal gyakran találkozunk, ők Kecskeméten élnek, mindketten pedagógusok. Unokáink, Zsombor 13; Szabolcs 11 évesek, akik szívesen jönnek hozzánk. Szeretnek Lakiteleken pecázni. Ildikónak most volt az esküvője augusztus 1-jén, a lakodalmat a Népfőiskolán tartottuk. Nagyon jól sikerült, köszönjük a munkáját azoknak akik közreműködtek benne. Külön is köszönöm Lezsák Úrnak és feleségének, Gabikának, hogy megteremtették a lehetőségét itt Lakiteleken, hogy egy ilyen rendezvényt lehessen megtartani. Ildikót Budapesthez kötötte eddig a munkája, most már a társa is. Ő követte részben az anyja példáját, mert – közgazdászként – a bankszakmában dolgozik. A férje úgyszintén.
– Hogyan kerültél a Lakiteleki Takarékszövetkezethez?
– Takarékszövetkezethez 1988-ban kerültem. Anka Balázs volt akkor a vezető és Szabó Istvánné (Törteli Ilona) a főkönyvelő, aki nyugdíjba készült, de gondoskodnia kellett az utódlásáról. Így vettek fel akkor főkönyvelőnek. Majd következett az első polgármesterválasztás és Balázst megválasztották polgármesternek. Így lettem utána a takarékszövetkezet vezetője 1991-től.
– A településünk egyik legszebb, legmodernebb közintézménye lett a hitelintézet. A Lakiteleki Takarékszövetkezet épületének felépítése a Te nevedhez kötődik. Emlékeztessük az olvasókat, mikor, miként épült fel! Még az idén készült el a térburkolat, tehát van még tennivaló vele.
– A beszélgetés elején említett Csillag presszó épületéből már közben egy nagyobb házba költözött a takarék, a Bolesza-féle házat vették meg. Azt is kinőttük és a szemközti telken 1997-ben építettük meg ezt az épületet. Azóta szinte minden évben – hol külsejében, hol belsejében – szépítjük, alakítjuk mindig az igényeinknek és az ügyfelek igényeinek megfelelően. 2002-ben pénzkiadó automatát helyeztünk az épület bejáratához. Ezzel a beruházással a lakosság jogos igényének kívántunk megfelelni. Már a múlt évre be volt tervezve a térburkolat, de a sok más egyéb tennivaló miatt elmaradt. Így történt, hogy ebben az évben lett megvalósítva.
– A térburkolat kapcsán meg kell említenem, hogy a katolikus plébánia előkertjében most felállított Szent Imre herceg szobra köré a tak. szöv. adta a térburkolatot. Igen sokfelé adakozik az intézmény a településen; egyfajta karitatív tevékenységet is ellát.
– A feleslegessé vált térkövet oda tudtuk adni a templom előkertjének burkolásához. Karitatív tevékenységet nem tudunk felvállalni, de minden településen, ahol működünk, támogatjuk a civil szervezeteket.
– Ugyanakkor a településünk életében az egyetlen hitelt folyósító intézmény. Mi a különbség a takarékszövetkezet és egy bank (bankfiók) között? Mert mindkét helyen ügyfél vagyok, ha hitelt szeretnék felvenni. A tagságnak ehhez mi a köze?
– Lakitelek nem olyan nagy település, hogy még egy másik pénzintézet is meg tudna élni. A kamat kondiciókkal nem tudunk visszaélni, mivel Kecskeméten két kirendeltségünk is működik, ahol a sok pénzintézet mellett nem tudnánk megélni, ha nem lennének a termékeink piacképesek. Mi megvárjuk, hogy bejöjjenek az ügyfelek, és részletesen tájékoztatunk mindenkit a feltételekről. A kereskedelmi bankok egy kivétellel, mind külföldi tulajdonban vannak és részvénytársaságok. Mi megmaradtunk szövetkezeti formában működni. Szinte a világ minden táján működnek a szövetkezeti bankok, Ausztria, Németország, Franciaország, Kanada stb. és jól működnek. Itt nálunk a szövetkezetnek „rossz a csengése“. A takarékszövetkezetre is vonatkozik minden szabályozás, mint bármely más vállalkozásra, illetve bármely kereskedelmi bankra.
– A lakosság jelentős része rá van szorulva, hogy valamilyen hitelt vegyen fel, mert önerőből nem tudja azt a beruházást megoldani. Nyilván többféle kölcsön is áll a rendelkezésére; de mennyire lakosságbarát a takarékszövetkezet egy bankkal szemben? Mennyire önálló az intézmény? Mennyire kell megfelelnie az országos követelményeknek?
– A lakosság – sajnos az elmúlt 1-2 évben – nagyon eladósodott. Mindenkit csábít az árudömping a még több vásárlásra. Régen akadálya volt a vásárlásnak, hogy nem volt nálunk pénz. Most van bankkártya, amellyel hozzájuthatunk a számlánkon lévő összeghez, de ha már onnan is elfogyott a pénzünk, akkor van lehetőség a hitelkártya igénybevételére is. Ha utána dobják az embereknek ezt a sok lehetőséget, bizony nem könnyű ellenállni a költekezésnek. Előjönnek a látens igények. Csak akkor van probléma, amikor vissza is kell fizetni – nem csak a tőkét, de – a kamatot is. Aki ellent tudott állni ennek az eladósodásnak, annak könnyebb most is a helyzete. Férjem keresztanyjától hallottunk már elég régen egy bölcs mondást, „nincs az a sok pénz, amit el ne lehetne költeni, de nincs az a kevés, ami éppen ne legyen elegendő“. (Ezenkívül még jónéhány más mondást is hallottunk tőle...) Sokféle hitelt kínáltunk az ügyfeleinknek, de szinte teljesen mindegy, hogy mi a hitelcél, ha azt csak a fogyasztásra fordítjuk, feléljük; abból meggazdagodnak a kereskedők, a bankok, de az adós elszegényedik. Különösen, ha a felvett hitel nincs arányban a jövedelemmel, a hitel teherviselő képességgel.
– Szeretném megkérdezni, hogy mennyiben lakosságbarát az a hitel-feltételi lehetőség, hogy egy jelzálog alapú hitelért – mondjuk 5 millió forintért – az adósnak 15 év alatt a háromszorosát, 15 millió forintot kell visszafizetnie? Ezt az ajánlatot a Lakiteleki Takarékszövetkezettől kaptuk...
– Közkedvelt téma most a bankokat hibáztatni mindenért, az árfolyamokért is a deviza hiteleknél. Ha összehasonlítjuk az ingatlan vásárlási hiteltípust forintban és svájci frankban, akkor látható a nagy különbség, a deviza hitel javára.
5 mill. Ft hitelt 15 évre 13% kamat + 1,5% kezelési költséggel a visszafizetett összeg 12.377eFt.
5 mill. Ft-nak megfelelő deviza hitelt 15 évre 4,9% kamat +2,5% kezelési költséggel, a visszafizetett összeg 8.592eFt, 177,59Ft/CHF árfolyammal számolva. Természetesen, ha az árfolyam ettől alacsonyabb, az csökkenti, ha magasabb az árfolyam a törlesztés napján, az növeli a visszafizetés összegét.
A hitel folyósítása előtt hiába hívtuk fel az ügyfelek figyelmét az árfolyam kockázatra, senki sem foglalkozott vele. Nem volt még rá példa, hogy a forint ilyen mértékben gyengüljön a svájci frank, vagy euróhoz viszonyítva. A deviza hiteltörlesztés csak a folyósításhoz viszonyítva emelkedett, de még mindig kevesebbet kell fizetnie, mintha forint hitelt vett volna fel. Annak az ügyfélnek, akinek már megeröltető volt az eredeti részlet fizetése is, az már nem tud vállalni további törlesztésemelkedést.
– Gazdasági válság van. A lakosságnak nagyon sokba kerülnek a bankok is, mert az IMF-hitelt is a lakosságnak kell visszafizetnie, melyből nagyon sok milliárddal támogatja az állam a bankszektort. Részesülnek ezekből a támogatásokból a takarékszövetkezetek is, vagy csak egyes kiváltságos bankok?
– A gazdasági válság hatása kettős: hitelezés oldalról, megnövekedett a késedelmesen törlesztett és végrehajtásra adott hitelek száma. Nem jó hallani a tömegkommunikációs eszközökből, hogy szinte vissza sem kell fizetni a hitelt. Sajnos az nem lehetséges, mivel a betétes jön a tőkéért és a kamatokért is. A betétesnek nekünk el kell számolni a hozzánk behozott betéttel, mivel az ő pénzüket helyezzük ki hitelbe.
Másik oldalról, a megnövekedett forrásköltséggel kell szembesülnünk, mivel a kereskedelmi bankok minden forrást kihiteleztek, így szükséges újabb forrást gyűjteniük. A kamatversenyben nem kívánunk részt venni, de a jelentős betétkivonás miatt szükséges a kamatszintet nekünk is piacképesen tartani.
Mi nem részesülünk semmilyen támogatásban sem, magunk erejéből kell megküzdeni a válság minden hatásával.
– Október 31-e a Takarékossági Világnap. Mit jelent egy hitelintézet vezetőjének ez a nap?
– A Takarékossági Világnap nekünk ünnepet jelent. Megünnepeljük, megkínáljuk azon a napon bejövő ügyfeleinket kávéval, pogácsával. Évek óta Darabos Márti jön az osztályával és köszönt bennünket, illetve a múlt évben már segített a kisgyermekek vers betanításába Pádár Erzsébet is. Köszönjük Nekik ezt a kedvességet. Tehát munkával ünnepelünk!
– Lakitelek önkormányzati képviselője vagy már több cikluson keresztül. A Hivatal pénzmozgását évek óta figyelemmel kíséred. Nem véletlenül választottak meg a pénzügyi bizottság tagjának sem. Mi a tapasztalatod, mennyivel nehezebben él a település vezető intézménye, mint évekkel ezelőtt?
– A képviselőség nekem nagy próbatétel. A munkahelyemen mindenki kellő feladattal van ellátva, természetesen én is. Ismerem viszont ezt a fajta működési hierarchiát, mivel a takarékszövetkezetnél is a testületek hasonlók, mint az önkormányzatnál. Úgy gondoltam, mi nem túl sok időt veszünk el a testület tagjaitól, annyit én is rá tudok szánni a képviselői feladatok ellátására. Mint ezt már megtapasztaltam, itt teljesen más az elvárás, más szempontokat kell figyelembe venni. Olyan döntést nem lehet hozni, ami mindenkinek jó, mindenkinek a tetszésére legyen. Ez nekem nehezen elviselhető. Inkább megalkuszom a dolgokkal, mint felvállaljam a vitát. Bízom abban, hogy a másik fél által mondottak biztosan megalapozottak és jók. Ezért is el szoktam fogadni az előterjesztéseket. Talán egyedül a kötvénykibocsátást elleneztem. Most az élet azt bizonyítja, hogy jó döntés volt a testület többi tagjától, hogy megszavazták. Csak jó legyen akkor is, amikor majd törleszteni kell. Itt is az a fránya árfolyam tud kellően bekavarni, hasonlóan, mint a deviza hiteleknél. Erre az lenne a gyógyír, ha bevezetnék közben az Eurót és az árfolyam- kockázat megszűnne.
– Mennyiben vezérelnek érzelmi döntések egy-egy alkalommal; vagy folyamatosan a pénzvilágból, a hitelező szemszögéből kell megítélned, vállalnod a voksolásodat?
– Sokszor döntenék máshogy, mivel alapvetően „jószívű“ ember vagyok. Kell a döntésnél egy keményebb kezű, szavú ember, akinek a véleményét megerősítem, mert egyébként megint hiányos lesz a költségvetés.
– Halk szavú, csendes, nem a legharciasabb képviselőnek lehet mondani Téged a csapatban. Mennyire vagy elégedett a képviselői munkáddal?
– Képviselői munkámmal abból a szempontból elégedett vagyok, hogy sok fejlesztés, korszerűsítés megvalósult. Benne van az én egyetértő döntésem is. Azt tartom, hogy akiknek ez a feladata, azok járjanak utána a lehetőségeknek, pénzügyi források felkutatásának és én azt elfogadom, mivel így működik a rendszer.
– Mit kellene még ebben a ciklusban megoldani, vagy van-e máris olyan eredmény, melynek nyomán bátran a választóid elé állhatsz, s büszkén mondhatod: ennek az ügynek én is nagy támogatója voltam.
– Tudom, nem népszerű a csatornázás megvalósítását a faluban pozitívumként említeni, mivel sokba került és eladósította ez is kissé a lakosságot. Mégis örülök, hogy az én egyetértésemmel valósulhatott meg ez a beruházás. Halaszthatatlan volt a megvalósítása a saját és az unokáink jövője érdekében.
– Az eltelt ciklusok alatt adtad-e voksodat olyan döntésre, melyhez nem kellett volna?
– Sokkal határozottabbnak kellett volna a pénzügyi bizottságnak lennie a költségvetések elfogadásánál, hogy ne kelljen működési hitelt igénybe venni.
– Elégedett vagy-e Lakitelek fejlődésével? Miben, hogyan és hol kellene sürgősen változtatni? Min múlik az, hogy megvalósuljon? Minden csak a pénzen múlik?
– Jelentős beruházások valósultak meg a két ciklus idején. Sajnos az azt megelőző 12 év elmaradását nem lehet bepótolni. Sok múlik a pénzen, de leginkább a tenniakarás, a megvalósítási kényszer és a kitartó munka viszi előbbre a dolgainkat. Akkor lennék még elégedettebb, ha kevesebb segélyre lenne szükség a faluban, vagy még jobb lenne, hogy segélyre szoruló ne lenne. Akkor, ha nem lenne egyetlen kátyús út sem; ha a temetőben portalan út lenne és a ravatalozó is megújulna; ha lennének útbaigazító táblák, utca-névtáblák; ha a felújított művelődési ház sok programmal és érdeklődővel telne meg! Ha nem lenne az a sok gondozatlan, elhagyatott ház és udvar; ha tiszta és rendezett lenne a Tisza-part és Tőserdő...
Sorolhatnék még legalább egy tucatra valót. Azt is tudom, hogy a kívánságok mögött már vannak elnyert pályázatok, csak a megvalósítás van hátra.
– Tőled is – mint minden képviselőtársamtól – megkérdezem: Ha egy tízes skálán kellene értékelni a saját munkád, egy másikon a testület munkáját, a harmadikon pedig az önkormányzat munkáját, akkor hogyan értékeled?
– Saját munkám: 6; a testület munkája: 7; az Önkormányzat munkája: 8.
– Köszönöm áldozatos és áldásos munkádat, s kívánok a további munkához sikert, örömöt. De leginkább azt, hogy legyenek a munkáddal, a munkánkkal elégedettek a település lakói. Minden jót!
Czinege Edit
Lakiteleki Újság
|