|
3. forduló: Dunavecse – Lakitelek 1:2 (1:1)
2009.09.03. 11:40
A találkozó előtt nem voltak a legkedvezőbbek az előjelek. Juhász József, Kovács Péter, Kalics József, Aczél Péter, Molnár Arnold is hiányzott a keretből. A rendelkezésre álló játékosok közül pedig Magyar Péter és az ifjúsági játékos Győri Sándor is sérüléssel vállalta a játékot. Ha már így adódott, akár szerencsének is mondhatnánk, hogy ezekkel a gondokkal most kellett megküzdeni, mert bármely más ellenféllel szemben beláthatatlan következményei is lehettek volna ennek a helyzetnek.
Még a kisszámú helyi nézőseregből is volt aki megjegyezte, hogy „ilyen gyenge is régen volt a Lakitelek.” Bár ha komolyan végig gondoljuk, így is igaza volt Dudás György edzőnek: ilyen körülmények között is legalább három-négy góllal kellett volna legyőzni ezt az ellenfelet. Sokat mondó volt a csapatkapitány Tóth Sándor véleménye is. A mérkőzés utáni beszélgetésben jegyezte meg, hogy ez a dunavecsei csapat nem üti meg a megyei másodosztály színvonalát.
Ha nehezen is, de sikerült legyőzni az erősen meggyengült hazaiakat, és ezzel megszületett az első őszi idegenbeli győzelem.
Már a mérkőzés első perceiben látszott, hogy nem véletlenül szenvedtek kétszer is súlyos vereséget a hazaiak. Játékuk nagyon „töredezett” volt, legfeljebb lelkesedésüket lehetett dicsérni. Mindez persze nem von le semmit Bagi István érdemeiből, aki a félpályáról tört kapura, és csak fél lépésen múlott, hogy a kivetődő kapuson nem sikerült „átpöccentenie” a labdát. A kihagyott helyzet elég sokáig, talán a mérkőzés végéig „bosszulta magát”. Bár a félidő második felében sikerült megszerezni a vezetést, a hazaiak nem sokkal azután egyenlítettek. Egy szabadrúgás passzot Polyák Sándor az ifjúsági játékostárs Győri Sándor elé tálalt, aki átküzdve magát a védőkön nagyon okosan a hosszú kapufa mellett a hálóba juttatta a labdát. (1:0) Nem sokkal később a hazaiak egy fedezetlen baloldali támadás után akadálytalanul középre játszottak, ahol ugyan már ott voltak a védők, a támadónak végül mégis sikerült védhetetlenül a kapuba lőnie. (1:1) Sokáig félő volt, hogy be kell érni a döntetlennel, ám a második félidő közepe tájától egy-egy biztató jelenet sejteni engedte, hogy sikerülhet megszerezni a győztes találatot is. Előbb Polyák Sándor szánta el magát lövésre mintegy harmincöt méterről, és a labda éppen hogy csak elsuhant a kapufa tövénél. Bagi István szinte ismételt. Lövése csak azért ment centiméterekkel mellé, mert a védők beleértek. Ezután már nem sokat váratott magára a második találat. Bagi István egy jobboldali szabadrúgást úgy varázsolt középre, hogy arra leginkább a rutinos játékostárs Fórizs István mozdulhasson. Meg is tette. Remek, védhetetlen fejessel bevette a hazaiak kapuját. Volt egy nagy helyzete Verebélyi Gábornak is, ballábas lövése azonban néhány centivel elkerülte a kaput. Az újabb gólt érdemlő, legszebb jelenet mégis az volt, amikor Bagi István mélységből előreívelt labdáját Fórizs István háttal a kapunak megcsúsztatta, ám a labda kevéssel a kapu fölé szállt.
A látottak alapján a vendégcsapat megérdemelt győzelmet aratott, bár nem sokon múlott, hogy egy pontot megmentsenek a hazaiak. A lakiteleki csapat játékában sok volt a hiba; igen sok párharcban maradtak alul, gyakori volt a fegyelmezetlenség, és elég korán kiütköztek a fáradtság jelei is. Az ifjúsági csapatból szerepeltetett fiatalok jól mutatkoztak be. A szerdai kupafordulóban Polyák Sándor, ezen a mérkőzésen Győri Sándor talált a kapuba. A sok-sok edzéskihagyás azonban mi tagadás, elsősorban erőnlét gondokat okozva meglátszik mindkettőjük játékán. Szorgalmas munkával előbb-utóbb minden bizonnyal igazolni fogják azokat a reményeket, amelyeket több hozzáértő szurkoló is táplál irántuk. A hűségéért és kitartásáért minden elismerést megérdemlő idősebb Sütő Imre és Balla László, Anka Balázs, Jandrasits József, Szabó József szurkolói körben Dunavecsén megfogalmazódó reményt Győri Sándor minden esetre beváltotta, hiszen egyebek mellett arról is szólt a beszélgetés, hogy ha egyikük gólt lőtt a kupafordulóban, társa majd megteszi ugyanazt a bajnoki találkozón. Csak így tovább!
Az ifjúságiak mérkőzésén Dunavecse – Lakitelek 2:3
A csapat edzőjének távollétében nem volt könnyű dolga a helyére „beugró” Szabó Attilának A két legveszélyesebb támadót nélkülözve kellett megoldani a feladatot, ami végül sikerült is. Szokatlan volt persze Bujáki Pétert, az elsőszámú ifi kapust a támadósorban látni, de ilyen körülmények között erre volt szükség. Ez azt is jelentheti, hogy a csapat megőrizte helyét a mezőny élén.
Terjéki Ferenc
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
