A történet szerint – melyet Kun Attila – mondott el: Nimród király két fia, Hunor és Magor egy vadászat során meglehetősen messze elkalandozott. Már a Meotisz-tó mocsarai között bolyongtak, amikor hirtelen egy nőstény szarvas bukkant fel előttük. A két fiatal üldözőbe vette a szarvast. Sokáig kergették, mígnem hirtelen nyom nélkül eltűnt a szemük elől. Sokáig keresték, de nem sikerült nyomára bukkanniuk. S bár a szarvast nem sikerült megtalálniuk, felfedezték, hogy a mocsarakkal körülvett terület kiváló legelőhely. Visszatértek atyjukhoz, s engedélyt kértek tőle, hogy jószágaikkal a meotiszi mocsarak közé költözzenek. A kiszemelt területet csak egy keskeny gázlón lehetett megközelíteni.

Folyói ugyan nem voltak, de bővelkedett dúsfüvű legelőkben, fákban, madarakban, halakban és vadállatokban. Hunor és Magor népe öt évig ki se mozdult a meotiszi mocsarak közül. A hatodik évben portyázásra indultak, és a pusztában véletlenül rábukkantak Belár király fiainak feleségeire, akik férjük nélkül táboroztak, s épp a kürt ünnepét ülték. A harcosok elfogták a nőket és minden jószágukkal együtt magukkal vitték a meotiszi mocsarakba. A foglyok közt volt Dulának, az alánok fejedelmének két lánya is. Egyiket Hunor, a másikat Magor vette felségül. A legenda szerint a hunok és magyarok ősei ezektől az asszonyoktól származtak...

A látványos bemutató után következett az est fénypontja: az Erdélyi Vándorszínház pajzán komédiája. A késő estébe nyúló rendezvény táncházzal ért véget.

kis-kunsag.hu