Szokatlan nagy érdeklődés kísérte a találkozót, ami azt is jelenti, hogy Lakitelekről is többen voltak a szokásosnál. Többségben azért a hazai, illetve „ellendrukkerek,” vetélytársak alkották a nézősereget, hiszen a talán „semleges” tiszaalpári szomszédvárból érkezettek érdeklődők mellett orgoványi, pálmonostorai nézők is akadtak jó néhányan. A mérkőzés vége felé haladva utóbbiak annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez a Lakitelek nem érdemli meg a második helyet.
Ezen a napon a vendég együttes nyilvánvalóan csalódást okozott, persze nem elsősorban a vetélytársaknak, hanem saját szurkolóinak. Helyzetei alapján ugyanis már a mérkőzés elején eldönthette volna az összecsapás sorsát; másrészt néhány játékos akaratával is voltak problémák, hiszen a hazaiak között akadt egy-két nagypapa korú játékos, aki elszántságával többnyire felülmúlta ellenfelét. A legfőbb gond mindezek ellenére az volt, hogy ismételten Aczél Péter, Mata József és Molnár Arnold nélkül kényszerült pályára lépni a csapat.
Mindazok ellenére, hogy néha kellemetlen helyzetbe hozták egymást, a közvetlen lakiteleki védelmet elismerés illeti, hiszen mindössze egy szerencsétlen gólt kapott a csapat. A hazaiak győztes találatukat egy támadó pozícióban odakínált, majd a középpályán ugyan megszerzett, ám meggondolatlanul elvesztett labdából szerezték. Mindez történhetett volna háromgólos vezetés birtokában is, a helyzetek felismerésében és kihasználásában azonban alulmaradtak a vendég támadók.
Az első helyzetet Oláh Dániel hagyta ki; egy tisztán elé tálalt labdát a tizenhatos vonalon szinte szemben a kapuval gyengén fölé passzolt. Volt helyzete Fórizs Istvánnak is, aki egy beadást fejelt tiszta helyzetben tizenegy méterről gyengén kapura. A legtöbb reményt ezúttal Lángos László és talán még Kovács Péter megmozdulásai jelenthették, de mindketten elpuskázták helyzeteiket. Előbbi kecsegtető körülmények között lesre lépett, kevéssel ezután a tizenhatoson belül kifutó kapusba tolta a labdát, majd neki való szögben jó helyzetből, lövés helyett a szorongatott pozícióban lévő Kovács Péterhez játszott. Egy újabb alkalommal pedig ugyancsak biztató helyzetben nem tudta átvenni a labdát. Kovács Péter legbiztatóbb helyzete az volt, amikor a balösszekötő helyén tört kapura, talán lendületből lőhetett volna, de jól fedezve tovább vitte a labdát. Elkaszálták. Az ezúttal kissé indiszponált, egyébként megbízható játékvezető csak szögletet ítélt. Az első félidőben mindezek mellett Oláh Dánielnek és Juhász Józsefnek is volt egy-egy sikertelen távoli próbálkozása.
A második játékrész kiegyenlítettebb volt, eredménye azonban nem volt egyik csapat számára sem. Ehhez szükség volt, a vendégek kapusának Körtvélyesi Ödönnek egy merész kivetődésre, majd egy lapos, nagyon kellemetlenül megpattanó labdát ütött szögletre.
Ézsiás Gábor edző megpróbálkozott részben kényszerűen a cserékkel, de ezúttal ez nem járt semmi reménnyel. Az együttes a három alapember hiányát nem bírta el, helyzeteivel nem tudott mit kezdeni. A helyzetek kihagyásán túl sok volt a rossz passz, a helyezkedési valamint labdakezelési hiba. Bár lehetett volna szerencsésebb is; tudása alatt játszott a csapat, így ellenfele egyetlen, talált góllal felülkerekedett. Veresége ellenére még őrzi második helyét, de nehéz sorozat előtt áll. Jó lenne, ha a dobogó biztosítani tudná a helyét. A csapatban ez benne van, néhány játékosnak kellene csupán hozzátenni azt a „pluszt” ami hiányzik, főleg ilyen esetekben, amikor tartalékosan kényszerül kiállni.
Az ifjúságiak mérkőzésén Kiskunfélegyháza – Lakitelek 3:2
Ismét kudarc kísérte a lakiteleki fiatalok szereplését. Mindezek ellenére nyugodtan mondható, hogy némi megfontoltsággal, céltudatossággal mezőnyükben a legjobbak lehetnének. Ha ezt már nem, azt persze még bizonyíthatják hogy ott van a helyük a legjobbak között. Rajtuk áll.
Szívesen közlünk: helyi híreket, kulturális eseményekről ismertetőt, kritikát, sporteseményről tudósítást, beharangozót, civil szervezetek felhívásait, tájékoztatóit. Várjuk a leveleket, fotókat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
