Semmi újat nem mondok azzal, ha megintcsak leírom, hogy mekkora az elkeseredettség az országban a megnyomorítás, a kisemmizés miatt. Munkahelyek ezrei szűntek meg sorra. Alig van már kereső, adófizető réteg! Pironkodunk, mert rajtunk röhög a fél világ; mert velünk gúnyolódnak, mi vagyunk az elrettentő minta... Egyik válságot sem tudjuk kezelni!
A gazdasági nagyon is jól jött a vezetőinknek, a zavarosban még jól tudnak halászni! A pénzügyibe beleroppannak a hitelt felvevők. Az erkölcsi pedig?... Ebben a demokráciában!!!???
„A pofádat befogod!“ Nem mondhatsz véleményt, de le sem írhatod! Kordonok mögé zárva, rendőrosztag kíséretében nézheted, hogyan ünnepelnek „nagyjaink“ a fővárosban! Minden mozdulatodat kommandósok figyelik! Ártatlan embereket megvernek, megaláznak, „sünözve“ nyomják a földre! Szégyen és gyalázat!
Egy-két ember szavát el lehet némítani, le lehet hurrogni, el lehet hurcolni, fogva lehet tartani, meg lehet alázni! De ha közösen fölemeljük a szavunkat valamennyien, azt meg kell hallania Európa s a világ minden népének!
Bár ott, ahol milliárdos üzletemberek mosolyogva énekelnek éhes proletárokról, ott teljesen mindegy, hogy a leendő miniszterelnök hazafi, hirtelen megvilágosodott „szakértő“, vagy „hozzá nem értő“ üzletember... Véletlenül sem gyötri a lelkiismeret-furdalás azért, mert családok százait tette már tönkre, hajszolta a nyomorba, halálba néhány esztendeje a Nyírségben! Ugyan kérem! Pont beillik a csapatba! Az éhen pusztuló libák ezreinek a gágogása már úgysem hallik a parlamentbe! A gazdák sírását sem látják! Ki törődik velük!?! Na, és mi lesz a többiekkel? Ja, hát, fájni fog nekik a nyomorba döntés, a további megszorítás!... „Naésakkormivan?“
Csak még azt nem tudom, mihez kezdenek majd e „nagyurak“, ha tényleg szót fogadnak az éhező, kisemmizett „proletárok“, és valóban FÖLkelnek, kapát-kaszát ragadnak, hiszen ők – Dózsa György unokái!
Bízom benne, hogy előbb éri őket utol az elszámoltató igazságszolgáltatás, minthogy népnyomorító helyzetbe kerülnének ezek a milliárdos hatalmaskodók!
Addig pedig tegyünk meg mindent ott, ahol vagyunk, ahová a Gondviselés állított! Ne siránkozzunk, ne tegyük ölbe a kezünket! CSAKAZÉRTSEM! Nem szabad feladni, mert akkor az élet keresztülrohan rajtunk. S máris elérték céljukat a ránk telepedők!
Az ezer éves Kárpát-medencei magyar múltunkat a kereszténységnek köszönhetjük, s reményeink szerint a további megmaradásunk záloga is csak ez lehet. Ez az erő a jelenlegi hatalmaskodóknak ismeretlen fogalom!
Nem mindegy, hogy sziklán, vagy homokon nyugszik a nemzet sorsa. Most, nagy a mocsár! De emlékezzünk: bármilyen támadás érte is hazánkat a történelem során, bármilyen mélyre is süllyedt nemzetünk, a Szent István-i örökségnek mindig volt ereje, hogy újabb és újabb NAGYOKAT teremjen, akik népünk élére tudtak állni, visszavezették a helyes útra, és meg tudták tartani nemzetünket – a kereszt tövében.
,,HISZEK! A KEVESEK EGYMÁSBATETT KEZÉBEN" – Sík Sándorral együtt vallom. Hát, még a sokadalom kezének erejében!...
Szívesen közlünk: helyi híreket, kulturális eseményekről ismertetőt, kritikát, sporteseményről tudósítást, beharangozót, civil szervezetek felhívásait, tájékoztatóit. Várjuk a leveleket, fotókat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
