A két együttes mérkőzése mindkét oldalon mindig nagy izgalmakat ígér. Egyrészt azért, mert a vendégek már évek óta egészen jó csapatot alkotnak, másrészt mert szomszédvárak küzdelméről van szó. Ebből a szempontból ez az összecsapás sem okozott csalódást. A mérkőzés lényegét Ézsiás Gábor, a hazaiak szakvezetője úgy fogalmazta meg, hogy helyzetek alapján reális hazai győzelem született. Ezzel elfogultság nélkül egyet lehet érteni.
Mindkét csapatnak volt hiányzója. A vendégek játékos edzője egy hetes eltiltás; a hazaiak egyik karmestere Mata József munkahelyi elfoglaltság, Magyar Péter sérülés miatt nem vehetett részt a játékban. A lakiteleki csapat támadott jobban és főleg kapura veszélyesebben. Molnár Arnold egy távoli, majd szép összjáték után Aczél Péter baloldalról mintegy húsz méterről leadott lövése kerülte el a kaput, majd Fórizs István próbálkozása volt sikertelen. A játékrész legnagyobb helyzetei is a hazaiak előtt adódtak. Fórizs István egy átadást mesterien tálalt Lángos László elé, a fiatal csatár azonban a kapuval szemben mintegy tizenhét méterről, senkitől sem zavartatva csúnyán mellé lőtt. Egy szögletnél viszont szinte csodát művelt. Fórizs István beadását a rövid oldalon a labda elé futva, a kapunak háttal a hosszú sarokba fejelte. A védők és a kapus is csak dermedten álltak és nézték, hogy a számukra teljesen váratlan megoldás eredményeként, a játékszer a hosszú felső sarokba vágódik. A félidőben volt még egy újabb tiszta gólszerzési lehetőség. Aczél Péter tálalt remekül a kapra törő Fórizs István elé, a rutinos csatár a tizenhatoson belül a kapuval szemben tisztán kezelhette volna a labdát, de nem tette, tovább engedte Kovács Péterhez, aki kisodródott, s így a helyzet odalett.
A vendégek nem tudni miért, de többnyire inkább távoli lövésekkel próbálkoztak, amelyek rendre elkerülték a kaput.
A második játékrészben is a hazai támadások voltak veszélyesebbek. Voltak pillanatai a vendégeknek is, ezek közül azonban csak egy maradt emlékezetes. Egy szöktetésnél nagyon merészen, kifutva vetődött ki a hazai kapus Körtvélyesi Ödön, a támadó pedig nem igazán törődve azzal, hogy már a kapuvédő birtokában van a labda, az arcába fúrta a cipőjét. Szerencsére csak orrvérzést okozott. Ezzel szemben három abszolút helyzet jelezte, hogy gólveszélyesebbek a hazai támadások. Egyszer a baloldalról Kovács Péter lőtt nagy erővel, centikkel a hosszú kapufa töve mellé, majd az ő belőtt labdáját vétette el fejjel a kapu torkában az előre törő Molnár Arnold. Hasonló eset játszódott le egy Kovács - Oláh összjáték után. A második félidőben beállt, és igen nagy kedvvel, mi több, ezúttal nagyon hasznosan is játszó fiatal középpályás a baloldali alapvonal mellől, közelről lőtte keresztbe a kapu előtt a labdát. A rövid oldalon senki nem számított rá, a hosszú kapufánál viszont Aczél Péter nagyon látványosan és önfeláldozóan megpróbálta bevetődve lábbal a kapuba juttatni. Centimétereken múlott csak, hogy lekéste. A játékvezető is besegített, hogy az utolsó pillanatig izgalmas legyen a mérkőzés. Amikor ugyanis a tizenhatoson belül kapura törő Oláh Dánielt felöklelték, nem ítélte meg az egyébként jogos büntetőt. Ahogyan a vendégeknek, úgy Juhász József révén a hazaiaknak is volt veszélyesnek látszó szabadrúgása. Juhász József távolról nagy erővel, jó ívben lőtte meg a labdát, ám az két-három méterrel a felső sarok mellé szállt. Ezúttal a lakiteleki védekezés teljesen eredményesnek bizonyult, amiben szerepe volt annak is, hogy főként a második félidőben, a középpályán is jobban sikerült megszűrni a vendégtámadásokat.
Az Ézsiás Gábor által pályára küldött csapat, amely őrzi a tabellán a második helyét: Körtvélyesi Ödön-Tóth Sándor, Juhász József, Kalics József –Verebélyi Gábor(Oláh Dániel), Fazekas Zoltán, Molnár Arnold, Aczél Péter – Lángos László(Budai János), Fórizs István(Barcsa Gábor), Kovács Péter(Tánczos Tamás).
Az ifjúságiak mérkőzésén: Lakitelek – Nyárlőrinc 3:3
A jobb képességű hazai csapatnak nehezen sikerült itthon tartani egy pontot, aminek ezúttal több oka is volt. Egyik, hogy hiányzott a pályáról sérülése miatt Polyák Sándor. A másik, hogy néhány egyéni hiba miatt a labda helyett fölöslegesen, sokat foglalkoztak egymással a játékosok. Harmadikként pedig igazán nem szívesen, de a játékvezetői ténykedés említhető. Mindkét mérkőzésen érződött, az ifjúságiaknál pedig egyenesen feltűnő volt, hogy rendre a vendégek javára tévedtek a játékvezetők. Az is igaz persze, hogy ugyancsak fölöslegesen, ezzel is a kelleténél többet foglalkoztak a játékosok. Kétgólos hátrányban aztán futhattak az eredmény után. Végül Győri Sándor gólerősségének köszönhetően sikerült kiegyenlíteni.
A döntetlen is elég volt ahhoz, hogy az utánpótlás együttesnek is sikerüljön megtartania a második helyét.
Szívesen közlünk: helyi híreket, kulturális eseményekről ismertetőt, kritikát, sporteseményről tudósítást, beharangozót, civil szervezetek felhívásait, tájékoztatóit. Várjuk a leveleket, fotókat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
