Istenem! Már a 31. napot morzsolgatjuk ebben az új esztendõben! A tél felén is túl vagyunk! A vastag, „ónszínkék“ égen olykor elvékonyodik a felhõréteg, s kisejlik a Nap sugara. Ám éjszakánként még visszakúszik a hõmérõ higanyszála a mínuszba... Ezen a télen Magyarországon rendkívül súlyos helyzet alakult ki. A hideg és a segítség hiánya miatt többen a saját, fûtetlen, jéghideg otthonukban fagytak halálra, illetve a vackában hûlt ki több hajléktalan... Az ombudsman felhívására a gázszolgáltatók sürgõsen abbahagyták a szolgáltatás kikapcsolását – ahol a fizetésképtelenség miatt erre sort akartak keríteni... –, nehogy még több legyen az áldozat...
Több mint egymillióan élnek alkalmi munkából, s megközelítõen ugyanennyien vesztették el az állásukat a közelmúltban. Az erkölcsi-, politikai- és nemzeti gazdasági válságunkra begyûrûzött a pénzügyi és gazdasági világválság is. Sorra szûnnek meg a munkahelyek. Egy pillanat alatt kerülnek az utcára a családfõk, családeltartók. Éhséglázadástól kell tartani!... Mindez Magyarországon, 2009. év legelsõ hónapjában!
NBS. Ne Bízz Senkiben. Ma négybõl három embernek ez az élet-filozófiája hazánkban. Ez hihetetlen nagy gond, probléma!
A magyar társadalom bizalmi szempontból igen mélyponton van. Nem most kezdõdött! 1988 és 1995 között hatalmas bizalomvesztés következett be a társadalomban. Ez valószínûleg annak volt köszönhetõ, hogy az emberek felfokozott várakozással tekintettek a rendszerváltás elé, és amikor ezek nem teljesültek, akkor sokan óriásit csalódtak és úgy érezték, hogy még a családtagjaikban sem lehet megbízni. Azután 1995 és 2002 között ez a romló tendencia megállt, sõt kismértékû javulás is volt tapasztalható. Majd 2002 óta folyamatosan romlik. Óriásit esnek a magyar társadalom bizalmi mutatói. 2008-ban tetõzött. Az idén mi várható? Ki tudja!
Panaszkodó nemzet vagyunk. „A bánatosság lomha madara szüntelen ott kering a magyar lélekben.” Emellett rossz a memóriánk, avagy emléke-inkben a múlt mindig megszépül... A ma élõ generációk többségének a Kádár-rendszer volt a jobb, biztonságosabb... és már nem emlékszik arra, hogy annak idején azért akarta a rendszerváltást, mert csõdbe menõnek látta a kádári kisember perspektíváját is, hisz az életszínvonal akkor már több mint egy évtizede stagnált, miközben ennek az elérése is egyre több erõfeszítést követelt. Az tény, hogy a Kádár-rendszer langyos és álságos biztonságának elvesztése után tömegek váltak védtelenné. Úgy, hogy a hirtelen rájuk szakadt kiszolgáltatottsággal és bizonytalansággal szemben nem volt (és még ma sincs) elégséges anyagi és tudásbeli tartalékuk, és nem alakulhatott ki kellõ rutinjuk sem a gyors váltások követéséhez.
Az ügyeskedõ emberek gyorsan, mások lassacskán, de gyarapodtak. Ami viszont vészesen fogyott eközben, az a bizalom és a morál volt.
Aztán a rendszerváltozás környéki spontán privatizációban a kivált-ságosok valódi tõkévé konvertálták át a kapcsolati tõkéjüket. Akinek viszont egyikbõl sem volt sok, az döbbenten nézte, miként hullik szét körülötte minden! Még a családja is, amiért addig élt és dolgozott.
Az utolsó hat évben az éllovasból sereghajtókká váltunk a térségben. Veszé-lyesen eladósodott az ország. Még nagyobb adósságterhek súlyát viseljük. Kevesebb a beruházás, még kevesebb a munkahely... Nehéz a megélhetés!
Könnyen felmérhetõ, hogy miért akkora személyes tragédia – milliók számára – a család manapság tapasztalható meggyengülése...
Így juthattunk el oda, hogy ma négy emberbõl három úgy gondolja, nem szabad megbízni senkiben. Pedig ha jobban és boldogabban akarunk élni, a bizalomnál fontosabb dolog talán nincs is...
Jövõkép nélküli állapot pedig nem vezet sehova se!...
Szebb jövõt, emberi életet, erõsebb hitet mindnyájunknak!
Czinege Edit
Lakiteleki Újság
AJÁNLOM AZ OLDALT
