A közönség állva tapsolt, a csapat pedig a lelátó elé vonult és tisztelettudóan megköszönte a nézők kitartó biztatását. Történt mindez azok után, hogy Ézsiás Gábor edző jelzésére a középre benyújtott kezek fölött elhangzott az utóbbi időben talán legörömtelibb hármas „csatakiáltás”: Laki!Laki!Laki! Nagy izgalommal várt rangadó volt. Az eddig többnyire a táblázat élén álló ellenfél az előző tíz fordulóban mindössze négy gólt kapott. Nem csoda, hogy dermedten álltak, amikor megszületett a lakiteleki csapat második gólja; a harmadiknál pedig már úgy néztek egymásra, mint akiknek mindene odaveszett.
Tíz perc alatt mért megsemmisítő csapást ellenfelére a hazai együttes. Az tette rendkívül izgalmassá a találkozót, hogy mindez az utolsó tíz perc eseménye volt. Az igazi szurkolók számára ezért jelentett felszabadító élményt ez a győzelem.
Lakiteleki támadások vezették be, és jellemezték a mérkőzés első felét. Magyar Péter kétszer is jól ment el a jobboldalon. Először élesen középre adott, de a labda elsuhant a társak előtt; majd három csellel befelé húzott és mintegy huszonöt méterről laposan a hosszú sarok irányába lőtt, a kapus azonban védett. A másik oldalon Kovács Péternek volt egy ígéretes megmozdulása a befejezés azonban neki sem sikerült.
Még tíz perc sem telt el, amikor egy baloldali támadásnál a játékvezető mintegy harmincöt méterre a kaputól szabadrúgást ítélt a vendégek számára. A hosszú oldalra átszálló labdát három hazai játékos is csak nézte, a kapus sem mozdult ki rá, így az egy meglepett támadó nyakáról-válláról a kapufa mellet a hálóban kötött ki. (0:1) A vendégek elkezdték húzni az időt, a lakiteleki együttes viszont tovább támadott. Jól mentek a széleken a támadások, amelyeket a jobboldalon Verebélyi Gábor, a balon Oláh Dániel is segített. Kovács Péternek volt két nagyszerű alakítása. Előbb éles szögből lőtt nagy erővel, ám a gólba tartó labda egy csóválás után mégiscsak elkerülte a kaput. Később Molnár Arnold gurított elé egy szabadrúgást, a nagy erejű lövés kevéssel a felső sarok fölött hagyta el a játékteret. A kapus mindkét esetben dermedten nézett a labda után. Szerencséje volt, de nem sokáig. Oláh Dániel végzett el egy baloldali szögletet. Verebélyi Gábor ritkán látható, hatalmas „felhőfejessel” küldte léc alá a labdát. (1:1) Ez maradt a félidő eredménye annak ellenére, hogy a lakiteleki csapat végig támadott, és legalább hetven százalékban birtokolta a labdát.
A második játékrészben az első, említhető támadást a vendégek vezették, de veszélytelen maradt a befejezés. Ezzel szemben a hazaiaknak mindkét oldalon többször is sikerült a védők mögé kerülni, illetve jó beadási, lövési pozíciót teremteni. Kovács Péternek volt egy jobboldalról leadott erős lövése, ami centikkel ment el a hosszú kapufa tövénél; majd a baloldalon fordult le nagyszerűen, hatalmas erejű lövése milliméterekkel ment el a rövid felső sarok fölött.
A vendégek elsősorban pontrúgásokat követően voltak veszélyesek. A játékvezető, lehet, hogy nem szándékosan, de igencsak kényeztette őket. Rendszeresen javukra ítélt, mi több, a hazaiakat a legártatlanabb helyzetben is képes volt sárga lappal büntetni, miközben a vendégek számtalan súlyos és alattomos szabálytalanságát is elnézte. A lakiteleki csapat minderre úgy reagált, ahogyan illik: játszott. Előbb Fórizs István középre adásából Fazekas Zoltán durrantott ajtó-ablak helyzetben fölé, majd Verebélyi Gábor centikkel maradt le egy élesen belőtt labdáról. Az volt az igazi öröm, ami ezután következett. Magyar Péter kétszer is elment a jobboldalon. Beadását Fórizs István előbb mintegy tizenkét méterre a kaputól, a kimozduló hálóőrt megelőzve fejelt a hálóba (2:1), majd jól érkezve a rövid saroknál belsőzött a kapuba. (3:1)
Mindeközben két vendég szabadrúgás vágódott le a sorfal széléről, a másik két pontrúgás után pedig nagy helyzetben lőttek, majd fejeltek közelről fölé.
A győzelemben sok minden szerepet játszott. Egyebek mellett az is, hogy Ézsiás Gábor megtekintette a hét közben rendezett Pálmonostora – Városföld összecsapást; látva soron következő mindkét ellenfelünk játékát. Hiteles volt, amikor azt mondta: „mindkét csapat verhető!” Szerencsére játékosai hittek neki. Jó lenne, ha ez a hit kitartana a következő, ismét hazai pályán sorra kerülő összecsapásig.
A mérkőzés előjelei nem voltak túlságosan biztatóak. A már hetek óta hiányzó Lángos László mellett lesérült az irányító középpályás Mata József is. Hasonló a helyzet a következő találkozó előtt. Csak remélni, lehet, hogy a csapat ezt az akadályt is sikerrel veszi.
Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Pálmonostora 10:1
Bár a mérkőzés elején néhány bizonytalansággal kicsit felhozták ellenfelüket, végig nagy fölényben játszottak a hazai fiatalok. Sok-sok helyzetet kihagyva is biztosan győzték le az egy-két ügyes játékost felvonultató, ám összességében jóval gyengébb játékerőt képviselő ellenfelüket, akik szerényebb képességeik mellett nem ritkán durvaságaikkal tűntek ki.
Szívesen közlünk: helyi híreket, kulturális eseményekről ismertetőt, kritikát, sporteseményről tudósítást, beharangozót, civil szervezetek felhívásait, tájékoztatóit. Várjuk a leveleket, fotókat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A közönség állva tapsolt, a csapat pedig a lelátó elé vonult és tisztelettudóan megköszönte a nézők kitartó biztatását. Történt mindez azok után, hogy Ézsiás Gábor edző jelzésére a középre benyújtott kezek fölött elhangzott az utóbbi időben talán legörömtelibb hármas „csatakiáltás”: Laki!Laki!Laki! Nagy izgalommal várt rangadó volt. Az eddig többnyire a táblázat élén álló ellenfél az előző tíz fordulóban mindössze négy gólt kapott. Nem csoda, hogy dermedten álltak, amikor megszületett a lakiteleki csapat második gólja; a harmadiknál pedig már úgy néztek egymásra, mint akiknek mindene odaveszett.
