Néhány napja egy alföldi kisváros költségvetési rendeletét tették elém és egyúttal a fejlesztések fedezetét bemutató kötvénykibocsátási tervet. "Nézd meg! Te hites könyvvizsgáló vagy, mire számíthatunk?" – fogalmazódott meg a baráti tanácsadáskérés. "Rendezzük az adósságainkat, és beruházunk is" – hangzott el a nyomatékosítás. A számok a tipikus magyar valóságot mutatták. Néhány száz milliós vagyonra – üres telkek, városi épületek – és alig húszezer lakosra hárommilliárd forintos kötvénykibocsátás. Deviza alapon. Húsz évre. A hitelkötvényt jegyző bankok a pénzt játszótérépítésre, kerékpárutak kialakítására és a városi strandfürdő rendbetételére adják. Az önkormányzat erre kérte.

Az Állami Számvevőszék a napokban hozta nyilvánosságra, hogy a deviza árfolyamváltozása, valamint a változó nemzetközi kamatmérték az önkormányzatok számára fokozódó kockázatot jelent a kötvénykibocsátásnál. A befolyó pénzekkel enyhíthetők ugyan a rövid távú fizetési kötelezettségek, fejlesztések is elindulhatnak, de ismerve a világgazdasági folyamatokat az igazi ára a kötvénykibocsátásnak majd a törlesztéskor jelentkezik. A települések gazdálkodásában nyilván vannak további kockázatok is, mint például az MSZP-kormányzás, amely kivéreztette, majd most adósságspirálba hajtja őket.

A kötvénykibocsátásból befolyó pénzek hatvanhárom százaléka beruházásokra, tizenöt százaléka működési célra, míg huszonkét százalék a korábbi adósságok rendezésére fordítódik. Milyen beruházásokról, fejlesztésekről is van szó a valóságban? Városi kerékpárutakról, amelyek nem érnek el a következő településig. Ha már körbebicikliztük a várost, csobbanhatunk a strandfürdő élménymedencéjében, amely ugyan turisztikai vonzerejében nem fog vetekedni a Niagara-vízeséssel, de hűsítő habjai feledtethetik a kötvény visszafizetésének rémképeit a város aprajával-nagyjával.

Végül is nem azzal van a probléma, hogy úszhatunk és kerékpározhatunk, hanem hogy a kerékpárutakból nem termelődik ki a kötvény tőke- és kamatfizetési kötelezettségének fedezete. Ezek még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatók termelő beruházásoknak. Társadalmi hasznuk nem kétséges ugyan, mert ideig-óráig javul a közérzet. Kérdés azonban, hogy a településen élők tudnak-e a várható pénzügyi kötelezettségekről?

A rendszerváltozás idején derült ki, hogy Magyarország külföldi államadóssága húszmilliárd dollár. A hitelfelvételt levezénylő Fekete János akkori Nemzeti Bank alelnököt azóta okoljuk. Nem volt előrelátó. Vagy nagyon is… Ő olcsó hiteleket vett fel hosszú távra és alacsony kamatokkal, de azok időközben megdrágultak. Adták a hitelt a nyugati bankok nyakló nélkül. Aztán kialakult az adósságcsapba, amelyből harminc év után sem tudunk kitörni. Mi most a garancia, hogy a svájci devizaalapú kötvényeket húsz év alatt a jelenlegi kedvező árfolyamon és alacsony kamatokon kell visszafizetni? Semmi. Társadalmi konszenzus harminc évvel ezelőtt sem volt az ország eladósítására, és most sincs a települések lakossága tájékoztatva a rövidesen rá nehezedő terhekről. Ezek szerint mi magyarok kétszer ugyanabba a folyóba léphetünk?

Jobboldali vagy baloldali önkormányzat egyaránt eladósodhat. De bizony itt felelőssége van a konstrukciót irányító polgármesternek és jegyzőnek. Az ÁSZ jelentése rámutat, hogy az önkormányzatok többségének nincs az európai uniós forrásokat figyelő pályázatfigyelési és pályázatkészítési apparátusa. Sokszor hiányzik a jó gazda szemlélet, a gazdálkodási hozzáértés. Lehívható EU-forrás helyett inkább az olcsónak hitt hitelt preferálják.

Én meg csak tűnődtem a kisváros kötvénykibocsátási terve felett. Évente négymilliárdból gazdálkodnak. Évek óta ötszázmillió forint hiányt halmoztak fel, működésit és felhalmozásit egyaránt. Most igaz, bejön majd hárommilliárd, de azt szó szerint eltapsolják. Élményuszodára. Turista a láthatáron sincs… Lassan levegőért kezdtem kapkodni. Az alföldi atyafiak – látván a döbbenetemet – már testületileg kérdezték: "Mit csináljunk akkor? Bűntény a kötvény?"

Ínséges időket élünk. De csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér! Igaz, növekednünk kell, de hitelt felvenni csak termelő beruházásokra szabad. Egyelőre. Alakítsunk ki vállalkozói területeket, közművesítsünk, csökkentsük a gázszámlát, építsünk szélgenerátorokat, helyi erőműveket a geotermikus energiára! Az elesett lakosság nagyobb hasznát venné az önkormányzati földeknek – ahol az élelmiszerszükségletét meg tudná termelni –, mint az adóssággal járó élményfürdőnek. A feleslegből a helyi piacra is jutna. A bevételből az iskolába induló gyereknek iskolatáskára és füzetre is futná. Kevesebben pumpolnák szociális segélyért az önkormányzatot. De a hitelt már sokan felvették. Én már hallom a ketyegést. Az időzített bomba ketyegését. 2011 körül robban. A jobboldali kormány alatt. Jól elintézte az MSZP, csőbe húztak bennünket! Másodszor is.

Lentner Csaba
Magyar Hírlap