A mérkőzés ötlete a lúzereké volt, az öregfiúk barátsággal elfogadták a kihívást. Az összecsapásra a lúzereknek kellett készülnie, hiszen az öregfiúk rendszeresen edzenek. Több hétig tartott a néhány közös edzést is magába foglaló felkészülés, amely mindenképpen sikeresnek mondható. Ezt támasztja alá az eredmény, továbbá az a tény is, hogy nem volt edzettség hiányára fogható sérülés. A kihívók közül többen is voltak aktív, főleg ifjúsági játékosok; ketten-hárman talán az öregfiú korhatárnak is megfeleltek, a többség azonban még ennek alatta marad. Több formás támadást is vezettek, és találataik is többnyire látványos akciók után születtek. 6:4 volt az állás, amikor már az egyenlítésre is lehetett gondolni, ám az öregfiúk védelme derekasan ellenállt a fiatalos rohamoknak Bizonyára nem véletlen, hogy szépszámú nézősereg kísérte figyelemmel a találkozót, amelynek végén a tüzépes idősebb Szabó László bográcsban készült ízletes marhapörköltje fölé „hajolhattak” a résztvevők.

Mi sem természetesebb annál, minthogy megfogalmazódott a visszavágó gondolata, azóta talán már a dátuma is. Hogy kik lesznek a résztvevők, azt nagy biztonsággal ugyan, de ma még csak sejtetni lehet. Azt viszont egészen pontosan jegyezheti a krónika, hogy kik voltak a mostani összecsapás résztvevői. Magyar Péternek köszönhetően állhat itt egy csoportkép, a képtárban pedig néhány momentumot, néhány eseményt megörökítő fotó. A csapatok névsora valamivel teljesebb, mint ami a képen látható. A visszavágóra remélhetően megszűnnek azok az okok, többnyire kisebb-nagyobb sérülések, amelyek miatt néhányan kényszerűen nézőként voltak jelen, így az ismétlésnél még többen élvezhetik majd a méltán népszerű játék örömét.

A győztes öregfiúk, zárójelben az elért találataik számával: Gulyás Sándor és Czakó Zoltán kapusok, Sütő László, Sütő Imre, Tényi Lajos, Nyúl Tóth Béla, Hősi Győző, Szabó Ervin, Szabó László(1), Tőzsér Tamás(1), Varga Lajos(1), Kecskés János, Gangl János, Cseh István, Kotvics Attila(2), László Benjamin akik játszottak; Gulyás Imre, Bohács Jenő, Király Pál, akik sérülés miatt csak szurkolni tudtak társaikért. Az öregfiúk oldalán ott volt továbbá Kozma Gyula a csapat „felcsere” és természetesen a közelmúltban edzővé választott Szabó Attila, és a mérkőzésen társedzői feladatokat ellátó Koncz János is.

Az igen derekasan helytálló, és a nézők szimpátiáját ugyancsak elnyerő „lúzerek” kapuját Bujáki Péter védte, Lovas Róbert(2), Szabó Zsolt, Madi Tibor, Csík József, Kökény Szabolcs(1), Szűcs Roland, Kakó Zsolt, Lovas István, Filutás Tamás, ifjabb Szabó László, Győri Sándor, Tamási József, Laczkó Antal, Barta Bálint(1), Czinege György voltak a játékosok.

Minden elismerést megérdemel az ötlet, és minden elismerést megérdemelnek a csapatok, amelyek saját szórakozásukon túl remélhetően talán már a közeljövőben ismét megörvendeztetik közönségüket is.

További képek a Képtárban.

Terjéki Ferenc