Kellemetlen esős időben került sor a találkozóra. A hazaiak már bajnoki címük ünneplésére készültek, és minden ellenkező híreszteléssel szemben a lehető legjobb csapatukkal álltak ki; még máltai kirándulásáról is megtért egyik legnagyobb erősségük. Éjjel három órától forgott az ökör a nyárson, de akinek a hazai játékosok, szponzorok és szurkolók közül ez nem tetszett, bécsi szelet, sült csirke vagy pacalpörkölt közül is választhatott. Meg is tettek mindent, hogy már egy fordulóval a befejezés előtt, utolsó hazai mérkőzésük után bajnokságot ünnepelhessenek. Már az első percekben megszerezték a vezetést. A védők mögött a tizenhatoson belül keresztbe mozgó hazai gólkirály a jobbösszekötő posztjáról senkitől nem zavartatva nagy erővel, védhetetlenül kilőtte a hosszú alsó sarkot. Második góljukra sem kellett sokáig várniuk, mintegy negyedóra elteltével egy jobbról keresztbe lőtt labdáról a visszahúzódó lakiteleki játékos lekésett, így az őt megelőző támadó közelről a hálóba lőhetett. Ezt egy ajándék tizenegyes követte. A lakiteleki kapuvédő egy mélységi passzra mozdult ki. A lövés megakadályozása érdekében bele vetődött a labda útjába, mire a támadó kifelé szöktette, majd feldobta magát. Egy tisztán kijátszott helyzetből aztán megszerezték negyedik góljukat is.

Már a játékrész elején volt komoly lakiteleki helyzet is. A végig nagy odaadással küzdő Lángos László ment el a jobboldalon de tíz-tizenkét méterről leadott lövése nem találta el a kaput. A másik esetben Kalics József volt ígéretes helyzetben. Nem akart kapura húzni, a tizenhatos baloldali vonala mellől megpróbált beadni, de a labda lecsúszott a lábáról. Nagy lehetőség maradt ki akkor is, amikor Lángos László egy jobboldali támadásnál nem vette észre, hogy belül a tizenhatos vonalán Fórizs István és Kalics József is kapussal szemben tisztán várná az átadást. Rövid passzot választott, de azt az egyik védő elcsípte. Ezzel sem ért véget azonban a lakiteleki helyzetek sora. Sőt az első félidő legnagyobb helyzete még ezután következett. Egy baloldali lecsúszott beadásra a hazai kapus igyekezett látványosan kivetődni de kiejtette a labdát, ami így Magyar Péter elé került. Helyzetfelismerését dicséri, ahogyan Fórizs István elé játszott. A játékostárs egyből kapura pörgetett, de alacsonyra sikerült, így az egyik kapuban helyezkedő védő fejjel menteni tudott.

Voltak persze további, gólveszélyt jelentő támadásaik a hazaiaknak is. Egy alkalommal a tisztán közelről megfejelt labdát bravúrral ütötte ki a vendégkapus, három alkalommal pedig egy az egyben bravúros és merész kivetődéssel sikerült mentenie.

A második félidőben is sokat támadtak a hazaiak, ám a lakiteleki helyzetek sem maradtak el. Gólt továbbra is csak a hazaiaknak sikerült elérni. Egy jobbról beadott labdát a lakiteleki védőnek nem sikerült elfejelnie, egy támadónak viszont belecsúsztatott, így a labda a hosszú oldalon a kapuban kötött ki. A hazaiak ezt követően bár kerültek helyzetbe, egy szabadrúgásból voltak a kapura legveszélyesebbek. A balösszekötő helyéről mintegy huszonöt méterről a sorfal fölött nagy erővel átlőtt labdát, ennél a védésnél „fekete párducnak” elkeresztelt vendégkapusnak hatalmas vetődéssel sikerült kiütnie.

Ebben a játékrészben sem volt munka nélkül a hazai kapus illetve védelem. Amikor Lángos László elhúzott a jobboldalon tizenhat méterről a hosszú oldal irányába leadott lapos lövésénél a hazai kapus bravúrja kellett a mentéshez. Fórizs István helyzeténél viszont verve volt. Csak nézte, hogy a lakiteleki támadó egy jobboldali szögletet követően a hosszú oldalon átveszi a labdát, meghúzza befelé, majd lő. Egy védőnek ezúttal is sikerült a gólvonalon mentenie. Volt még egy ehhez hasonló helyzet, annál azonban a csatárnak nem sikerült a labdát átvennie.

A hazai csapat mindvégig fölényben játszott, ennek ellenére a helyzetek alapján sokkal szorosabb is lehetett volna az eredmény. Győzelmével a hazai együttes már bajnok lett, így sor került már az érmek átadására is. Az a hír járja, hogy ezúttal a bajnokságot egymás után másodszor is megnyerő gárda vállalja a magasabb osztályt. Ennek ez is a rendje, hiszen még a sportszerűség kérdése is joggal fogalmazódik meg, ha egy osztályában ilyen erőfölénnyel rendelkező együttes az alacsonyabb osztályban maradva kívánna „játszadozni” tovább. Jó csapat, változatlan összetételben is bőven megállja helyét a megyei első osztályban, ahol sok sikert kívánunk szereplésükhöz.

Az ifjúságiak mérkőzésén Ladánybene – Lakitelek 8:0 (2:0)

Ha valaki azt gondolná, hogy a ladánybenei fiatalok a lakitelekieknél ennyivel jobbak, az téved. Elsősorban azért, mert a hazai csapatban egyetlen ladánybenei játszott; másodsorban azért, mert a lakiteleki fiatalok is számtalan helyzetet hagytak ki. A „légiós” hazai ifi csapat korban is jóval idősebb volt, ennek ellenére főleg az első félidőben a vendégek egyenrangú ellenfeleik voltak.

Győzelmükkel a hazaiak, akik már előtte is öt ponttal vezettek a tabellán, már bajnokok lettek így a felnőttekkel együtt kettős sikert ünnepelhetett a település egyesülete.

Terjéki Ferenc