V. M. Szeretettel köszöntöm stúdiónk vendégét Bábel Balázs Kalocsa-Kecskemét egyházmegye érsekét, akit XVI. Benedek pápa csütörtökön délelőtt fogadott magánkihallgatáson. - Érsek Úr! Beszámolna erről a találkozásról?

B. érsek: Félelemmel, és egyfajta remegéssel is mentem a Szentatya elé, annál is inkább, mert ő anyanyelveként beszéli a németet, én pedig csak töröm. Éppen ezért olyan jó volt látni a szemeiből a megértést irányomba. – Megköszöntem neki a nagyon tartalmas teológiai munkáit, amit idestova most már 30 éve ismerkedek. Mindig nagy szellemi élvezetet okozott azoknak az olvasása – mondtam neki, - úgy vettem észre, ő is nagyon örült annak, hogy a püspökök közül is vannak, akik régóta és szívesen olvassák teológiai munkáit. Ebben volt eddigi életében „igen nagy”. Azután az egyházmegye helyzetéről beszélgettünk. Ott volt segédpüspökünk, Bíró László püspök úr, aki a családokért felelős püspök. Én fölemlítettem a Szentatyának, hogy nagyon nagy probléma az az eset, amikor nincs megkeresztelve a jegyesek közül az egyik, és külön felmentést kell kérni rá. Erre azt mondja: mint Németországban! Ez a szekularizációnak egyik fájdalma, egyre több ember köt házasságot megkereszteletlennel, amiből nagyon sok esetben súlyos konfliktusok keletkeznek a hitre vonatkozóan.

V. M. Érsek atya! A vatikáni dikasztériumokat látogatva melyik volt a legérdekesebb tapasztalata?

B. érsek: A Hitterjesztési és a Papi Kongregáció volt nagyon érdekes, mert ott személyesen  érdeklődtek a mi sorsunk felöl. Föltettünk olyan kérdéseket, ami személy szerint  mindannyiunkat érint, hogy a püspökökre nagyon sok teher nehezedik, érezzük a magunk tehetetlenségét, olyan kevesek vagyunk hozzá. – Elfogadták, hogy igen. A püspök sem tud mindent megoldani, de próbáljon nagyon emberséges lenni, úgy vezetni egy-egy egyházmegyét, hogy mind az evangélium mind az irgalom párosulni tudjon még a személyi kérdésekben is.

V. M. Sor került személyes beszélgetésekre is?

B. érsek: Ez nem egy kongregációnál történt, hanem Veres András püspök úr társaságában meglátogattuk az egyik volt osztálytársát, - egy kicsit csúnyán fogalmazva – aki a vatikáni gépezetben dolgozik. Egy fiatal ember, aki világi papnak indult, és szeretett volna a pasztorációban dolgozni. Nagy nehézsége volt amiatt, hogy a püspöke ide küldte, de elvállalta a világegyház érdekében. Azt a kulimunkát, amit mindennap végez, sokszor még vasárnapra is átviszi, ha nem tudja elvégezni. Ezt kell értékelnünk. Mennyi ember áldozatos munkája viszi előbbre egyházunk ügyét.

V. M. Érsek atya! Innen a világegyház központjából, Rómából, hogyan látja Főegyházmegyéjét?

B. érsek: Nagyon kis pont vagyunk, sőt még a magyar Egyház is nagyon kis pont. Viszont soha nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a magyar társadalomban élünk, amelyik most mondhatom bátran, válságos időket él át. Nem csak kritikusan észlelem, de kritikusan hangot is adok sokszor a fölfogásomnak és a fájdalmamnak, ami sokaknak tetszik, sokaknak nem tetszik. De meg kell mondanunk, hiszen így mondja a közmondás: megmondtam, és megmentettem a lelkemet. Hiszen az az erkölcsi válság, az a gazdasági süllyedés, rányomja a bélyegét még az egyházunkra is. Mondhatjuk azt, hogy ha nem hinnék Istenben, nem hinnék a Szentlélek kegyelmében depressziós ember lennék, mert emberileg szólva, Magyarországnak nincs reménye.

V. M. Mi erre az Egyház javaslata?

B. érsek: Egyrészt a megtérés. Az emberek változzanak meg. Másrészt a szolidaritás. Mert nekünk össze kell fognunk. Egy ember keveset tud tenni. De ha só és kovász módjára működnek az egyházközségek, azért a környezetükben több dolog változhat pozitívan.

V. M. Érsek Úr! Vannak-e az egyházmegyéjében kezdeményezések a hamarosan megkezdődő jubileumi szent Pál évvel kapcsolatban?

B. érsek: Természetesen. Hiszen a Kalocsa-Kecskeméti egyházmegye elődje: Kalocsa-Bács egyházmegye Szent Pál védnöksége alatt állt. Most, az az egyházmegye, amely egybevág a Bács-Kiskun megyével, címerében őrzi szent Pál alakját. Úgy gondolom, hogy egyedülálló ilyen szempontból, hogy így tiszteljük meg szent Pált. – Június 29-én, amikor megnyílik a szent Pál év a világegyházban, magam is meg fogom nyitni Kecskeméten. De már ezt megelőzte a Biblia-év, ami szorosan kapcsolódhat hozzá. A Biblia-évnek az egyházmegyénkben nagy jelentőséget tulajdonítottunk. Nem csak a kiállításunkra gondolok, hanem diákok számára elkészítettem 100 kérdést, amibe a képviselőtestületek is bekapcsolódhattak. 90-et, ha megfejtenek, kapnak egy Bibliát, a papoknak pedig fajsúlyosabb kérdéseket teszek fel. Hiszen nekünk, hivatalból is kell foglalkozni az Isten szavával, a Szentírással.

V. M. Érsek úr! Köszönöm szépen, hogy befáradt stúdiónkba és Isten áldását kérem a közelgő jubileumi Szent Pál évre.

B. érsek: Én is mindannyiukra!

Kép és szöveg: kalohirek.hu