A NEOLIBERÁLIS POLITIKA KÖVETKEZMÉNYEI
Lezsák Sándor napirend előtti felszólalása a Parlamentben, 2008. április 8.

     Halálának évfordulóján ma Csengey Dénesre emlékezünk. A pilvaxos márciusi ifjak és a Corvin közi srácok egyik utódára, akinek adatott elegendő történelmi ismeret, hogy kézrátétellel a sajtó nem lesz szabad és a benzines palackok is csak ideig-óráig képesek feltartóztatni a megszálló katonákat, tankokat és a hazai zsoldosokat.

     Európába, de mindahányan, mondta Csengey immár lassan két évtizede, és most amikor Európában vagyunk, és mindahányan, akkor megborzad bennünk a valóság, mert 18 esztendővel ezelőtt az illúzióktól is megszabadulva vajon gondolhattuk-e, hogy a baloldalinak és liberálisnak címkézett  politika  milyen fokú rombolásra lesz képes hitben, közösségben, erkölcsben, társadalomban, művelődésben, gazdaságban, szinte az élet minden területén.

     Amióta az SZDSZ az MSZP-vel kötött koalíciós alkuk keretében megkaparintotta az oktatást,  a kulturális élet és az egészségügy állami irányító központjait, azóta liberális politika címén e területeken olyan mélyre süllyesztette a közállapotokat, amilyen mélyre eddig még soha nem süllyedt, még a Kádár-rendszerben sem.

     Tegnap a napirend előtti ellenzéki felszólalásokban is érzékelhettük, hogy például az iskola világában milyen drámai tünetek, történések jelzik az MSZP-SZDSZ koalíció teljes csődjét.  Jelzik, hogy a politikai szélsőség rémuralma hogyan rombolja le az iskola, a pedagógus hitelét, hogyan züllesztették a parttalan pedagógiai kísérletezések színterévé az oktatási intézményeket. Gyökeresen szakítottak az évezredes, értékelvű pedagógiai hagyományokkal, a közoktatási törvény módosításával pedig olyan neoliberális szemléletet erőltettek az iskola világára, amely akadályozza a pedagógusok szakmai tevékenységét, a munkájuk során megalázza, a konfliktusokban pedig magukra hagyja őket.

     Az iskolák többségét bizonytalanság zaklatja, gyöngíti. A kisebb és nagyobb városokban az élet- és vagyonképes iskolák is sorvadoznak, mert mindenütt az átszervezés, az összevonás, a bezárás réme fenyeget.

     A neoliberális farkastörvényeknek kiszolgáltatott óvodák, iskolák sorsa a falvakban még nehezebb.

     Közismert, hogy az Élőlánc a kisiskolákért társadalmi mozgalom november óta megyei konzultációkat, állapotfelmérést, műhelymunkát, országos konferenciát, több száz kilométeren váltófutást szervezett, Éljen a falusi iskola címmel sikeres pályázatot hirdetett, és képes volt szakemberek és szülők ezreinek gondolatait is mozgósítani. A híradások szerint az iskolamentő országos akciósorozat szervezői, valamint az Oktatási Minisztérium között a napokban, a koalíciós szakadással szinte egy időben érdemi párbeszéd is kezdődött. Úgy tűnik, hogy a szaktárca hajlandó a kiegészítő támogatások folyósításának átalakítására, és ez a jövőben tagintézmények százait mentheti meg. Kedvező változás hozhat az is, hogy már nem erőltetik a tanulók utaztatását, és csökkent a szaktárca ellenállása az összevont tanulócsoportok kialakításával szemben.

     Az Élőlánc a kisiskolákért mozgalom szervezői, vezetői több száz iskola tapasztalatát, javaslatát és reményét viszi magával a szaktárcával történő  további egyeztető megbeszélésekre.

     Mondják sokan, már a hivatásos elemzők is, hogy a koalíciós szakadás nem más, mint új illúzió, új csapda.  Az SZDSZ erős maradt, parlamenti matematika miatt, az MSZP pedig továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van, ezért érdemi változásra a tanügy területén sincs esély.  Azt is mondják, kisebbségben hosszabb ideig kormányozni nem lehet, a minisztériumok, így az iskola világát irányító szaktárca is csak ideig-óráig fog működni, jelentős változtatásra már nem képes.

     Meglehet. De a kiszolgáltatott, fenyegetett állapotban gyötrődő iskolák, önkormányzatok, a diákok és a szülők számára a legkisebb eredmény is eredmény, a túlélést jelentheti.

     Bátor emberekről beszélek, erőfeszítésük elismerést, támogatást érdemel. Igen, az Élőlánc a kisiskolákért mozgalom szervezői, több száz résztvevője bátor ember. Illyés fogalmazta: Legfőbb bátorság a remény. Ez a bátorság éltette Csengey Dénest is. Ez a bátorság éltet ma is milliókat. Mert úgy leszünk Európában mindahányan ha tisztességes munkával boldogulunk Magyarországon is, mindahányan. Ehhez pedig iskola kell, nevelő iskola, szülő és diák, önkormányzat és egyház, valamint a civil közösségek együttműködése. Ezen belül pedig többségi parlamenti akarat, új oktatási törvény, olyan közmegegyezés, olyan biztonságos iskola, amely képes ellenállni a globális demagógiának, és képes jövőnket megvédeni a fel- feltámadó neoliberális politikától.

lakitelek.gportal.hu