Nagy meglepetésre a jobboldali partjelző lest intett, így a találatot nem adta meg a játékvezető. Az addig látottak alapján a szünetben azt lehetett gondolni, hogy ezen a mérkőzésen bármilyen eredmény elképzelhető lehet. A vendégek ugyan többet hibáztak, a küzdelem azonban nyíltnak látszott.

A második félidő elején már erősebben érződött a hazai fölény. A játékrész feléhez közeledve aztán megszületett a hazaiak vezető gólja is. Lemásolták az első félidei lakiteleki támadást, ezúttal azonban nem emelte zászlaját a már említett partjelző, így a hazaiak gólnak örülhettek.

A játék a továbbiakban újabb hazai gólokkal folytatódott. Előbb egy baloldali támadást a kifutó vendégkapus még megállított, elvetődve lábbal eltolta a csatár elől a labdát; a védő társak azonban nem segítettek; a támadó ismét megszerezve a játékszert, három védő között, a tizenhatos oldalvonaláról a kapuba talált. A harmadik gól egy tizenhatoson belül elakadt támadás után jött. A védőfalba ütköző játékos által visszagurított labdát mintegy húsz méterről senkitől sem zavartatva nagy erővel vágták a felső sarokba. A negyedik hazai gól története is hasonló, ezúttal azonban az oldalra legurított labdából bombáztak mintegy tizenöt méterről az előzőleg már belőtt sarokba.

A lakiteleki csapat már az első félidőben is sok hibával játszott, a második játékrészben pedig ráismerni is alig lehetett. Bár mindkét támadó, Fórizs István és Lángos László is igyekezett, vagy nem kaptak használható labdát, vagy a nehezen megszerzett játékszerrel rendre fenn akadtak a hazai védőkön. Amíg a vendégkapusnak bravúrokra is szüksége volt, hogy további góloktól megőrizze a hálóját, a hazai kapusnak talán vetődnie sem kellett. Jellemző, hogy a második félidő egyetlen tiszta lakiteleki helyzetét az inkább védekező középpályás feladatokat ellátó Makra Tibor hagyta ki. Közelről, kapásból lőhetett volna, de lekezelte a labdát, ami szinte a lábára ragadt, a védőknek mégis elég ideje volt hogy onnan lesodorják.

A támadásszervezésben Rózsa Ferenc erőfeszítései érdemelnek említést, de gyakran ő is nehezen szabadult a labdától, illetve nagyon elfáradt a második félidőre.

Már a mérkőzés első felétől kezdődően joggal bosszús szakvezető Ézsiás Gábor cserékkel is próbálkozott, a cserék azonban nem tudtak hozzátenni a csapat játékához. A hazai csapat jobb játékerőt képviselt, és akaratban is felülmúlta ellenfelét; megérdemelten nyert. Góljaik többsége azonban a szerencséjüknek is köszönhető; egy mérkőzésen ugyanis nem túl gyakori a három ilyen jól eltalált lövés.

Az ifjúságiak mérkőzésén Kiskunfélegyháza – Lakitelek 1:8

A lakiteleki fiatalok már az első félidőben 6:0 arányban vezettek. A második félidőben kissé kiengedtek ugyan, de elsősorban Polyák Sándor négy találatának köszönhetően így is nagy fölénnyel nyerték a találkozót.

Terjéki Ferenc