–  Az a tapasztalatom, hogy a nálunk megforduló fiatalok nem is problémaként élik meg a drogkérdést – kezdi Borda Balázs, a kecskeméti HELPI Ifjúsági Tanácsadó Iroda ifjúságsegítő munkatársa. – A közös beszélgetésekből kiderül, hogy a tinik mindennapi életének témája és része a kábítószer jelenléte. Talán ezért is van, hogy viszonylag jól informáltak a kérdésben, szüleik meg jóval tájékozatlanabbak. Évente húsz-harminc esetben kérnek tőlünk segítséget a szülők, hogy miként is kellene szóba hozniuk a drogtémát, vagy konkrétan rákérdezniük a gyereknél. A felnőttek a büntetéstől, a jogi felelősségrevonástól is tartanak.

A szenvedélybetegségeknél az első reakció a tagadás, illetve a titkolózás, és éppen ez a fő gond: sokszor a megbélyegzéstől való félelmében túl hosszan hallgat a család és a környezet, csak késve mer segítséget kérni. A RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatnál dolgozik Kovácsics Bernadett addiktológiai konzultáns:

– Elképesztő élethelyzetekkel találkozunk, rengeteg a teljes értékvesztésben élő, bizonytalan család. És, sajnos, az is tény: egyre fiatalabb az a korosztály, amely már érintett lehet a drogkérdésben. Nem akarok senkit ijesztgetni, de a veszély valós. Az egyébként változó, hogy évente mennyien kérnek tőlünk segítséget drog miatt, de Bács-Kiskun egész területéről fordulhatnak hozzánk. Van úgy, hogy egy tini titokban jön el a haverjával, de gyanakvó nagymama és kétségbeesett szülő is megfordul nálunk. Tulajdonképpen mi egyfajta „átkapcsolóként” működünk: ha kell egészségügyi, ha kell szociális oldalról támogatjuk a segítséget kérőt és családját. És szükség esetén megkeressük a megfelelő szakembert, kezelőintézetet.

Súlyos esetben vagy akut mérgezés esetén a kecskeméti megyei kórháztól is lehet azonnali segítséget kérni. A pszichiátriai osztály mellett addiktológiai gondozó is működik, ám a rendelés itt előjegyzéses. A várakozási idő átlagosan egy hónap, ettől csak közvetlen veszélyeztetés esetén tudnak eltekinteni.

A megkérdezett szakemberek mindegyike azt hangsúlyozta: a legnagyobb problémát az ifjúsági mentálhigiénés gondozók hiánya jelenti. Iszonyúan kevés ugyanis az olyan intézet, ahol kifejezetten a 14-18 éves (a leginkább veszélyeztetett) korosztály drogproblémájával, rehabilitációjával foglalkoznak.