A lakiteleki csapat „váratlanul”, olyan szervezettséggel lepte meg a táblázaton a forduló előtt első helyen álló hazaiakat, hogy egy jó ideig feleszmélni is alig tudtak. A lakiteleki közönség megérdemelte volna, hogy lássa: idei legjobb első félidei teljesítményével, gólokkal vezethetett volna a csapata. Fórizs Istvánt egyszer Magyar Péter hozta helyzetbe, de passza a tizenegyes kirugdosott gödrében csúnyán felpattant, és mire sikerülhetett megszelídítenie a labdát, már körbefogták a védők. Másodszor balról nagyon kisodródva próbálkozott, a kapusnak azonban sikerült útját állnia. Ezt követően, illetve közben három szabadrúgásból ugyancsak ő veszélyeztetett. Egy kevéssel fölé ment, a másik a kapufán csattant, a harmadikat a kapus tornázta ki. Közben a hazaiaknak mindössze egy kapufára futotta.

Az első gól a második félidő tizenötödik perce tájékán esett. A szünetben kissé felrázott hazai együttes érte el. Két lakiteleki védő nézte, hogy a labda átszáll az jobboldali hazai támadóhoz, aki kapura tört, és bár rosszul találta el a labdát, az pattogva a hosszú sarokban kötött ki. Feljött a hazai együttes, de a játék ezzel csak kiegyenlítettebbé vált. Rúgtak egy kapufát, volt két veszélyes kapu elé ívelésük, de több gólt már nem értek el. Mindezekre persze megvoltak a lakiteleki válaszok is. Fórizs István balösszekötő pozícióban kapura tört, és a kimozduló kapus mellet a hosszú sarokba gurított. Ezt követően volt még egy óriási helyzete. Balla László adta tisztán be a labdát, de az fejéről a rövid sarok mellé szállt. Magyar Péternek is volt két „akciója”, először keményen középre meglőtt labdáját ejtette majdnem maga mögé a kapus, majd élesebb szögből „lecsorgott” a lövése.

A döntetlenre végződött találkozót nagyon megnehezítette, hogy a hazaiak vezető gólja után túlságosan egyoldalúvá vált a játékvezetés; a hazaiaknak nagyon sokat engedett, és sárga lapokkal is nagyon indokolatlanul és egyoldalúan bánt. Ennek is az eredménye, hogy Varga Ottó kapus tenyerét szétrúgták a bírói segédlettel, maguknak többet megengedő, egyébként nem mondhatni, hogy kíméletlenül játszó hazaiak. A kapus szétnyílt tenyerét négy öltéssel varrták össze a kecskeméti ügyeleten.

Pontvesztésével, az egyébként még a körülmények ellenére is az egyik legszimpatikusabb csapat valószínűleg elvesztette bajnoki esélyeit. A „győzelemmel felérő döntetlen” – ahogyan a mindvégig pályán lévő játékos edző, Ézsiás Gábor fogalmazott – a csapat szervezettségének volt köszönhető, amiben az ezúttal pályára lépő Balla Lászlónak „oroszlán része” volt. Kiválóan szűrte az ellenfél akcióit, szervezte a középpályás védekezést és a támadásokat.

Az ifjúságiak küzdelmét kiélezett csatában, némi szerencsével, kiállítás miatt a játékot tíz fővel befejezni kényszerült lakiteleki csapat nyerte 3:2 arányban. A hétvégi eredmények után mindkét csapatunk közel áll a dobogós helyezéshez. A bajnokság csoportküzdelmein már túl lévő serdülők, a megyei első helyezésért, várhatóan június kilencedikén mérkőznek Baján a másik két csoport első helyezettjével.

Terjéki Ferenc

lakitelek.gportal.hu