MINDSZENTY JÓZSEF BÍBOROS-HERCEGPRÍMÁS EMLÉKTÁBLÁJA  A PARLAMENT ÉPÜLETÉBEN

            November 4-én egy 50 évvel ezelőtti eseményre emlékezve Szili Katalin házelnökasszonnyal, a parlamenti pártok vezető képviselőinek jelenlétében emléktáblát avattunk a Parlament épületében.

1956. november 3-án az emléktábla mögötti stúdióból intézett rádiószózatot a nemzethez a katolikus egyház első embere, Esztergom érseke, Mindszenty József bíboros, hercegprímás.

Az emléktáblán a rádióbeszédből rövid részlet olvasható: „A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen, szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”  

Erről a negyedórás rádióbeszédről az elmúlt évtizedekben sok minden olyat elmondtak, belehazudtak, ami nem volt benne, és sok mindent elhallgattak, ami benne volt.

Nincs egyetlen olyan mondat, vagy kifejezés, amit időszerűtlenné tett volna a következő fél évszázad.

A világtól elzárt börtönévek alatt a hercegprímás megőrizte valóságérzékét.

Felismerte az európai folyamatok máig ható lényegét, a nemzetállamok egymásrautaltságát, szövetségének szükségét.

Elismerte a „szociális érdektől korlátolt magántulajdont”.  Mai szóhasználattal azt mondhatnánk, hogy felismerte a szociális piacgazdaság szabályai alapján korlátozott magántulajdon fontosságát.

Szükségesnek ítélte a szabad választások megtartását.

Törvényes felelősségrevonást helyezett kilátásba, és erősen óvta az országot a magánbosszúktól.

Alapelvként szólt a lelkiismereti szabadságról, az egyesülési és sajtószabadságról, a nemzeti kultúrához és a szabad művelődéshez fűződő jogokról.

Hangsúlyozta, hogy az országépítés fontos feladatát csak jogállami keretekben a nemzeti összefogás képes megvalósítani.

Óvott a túlzott pártosodástól.

Joggal várta el „A keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus Egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását.”

Mindszenty bíborosnak jelmondata, életcélja volt a „Pannonia Sacra”, egy olyan keresztény alapokon álló Magyarország megteremtése, ahol ki-ki szabadon követheti a számára szent vallásos életfelfogást, kialakítja a maga szilárd erkölcsi tartását, és ennek nyomán nem hódol be az anyagi-materiális élvezetek által sugallt, önszeretetre, önzésre alapozott világnézeteknek.

            A kádári önkényuralom időszakában a marxista történészek tudatosan eltorzították és meghamisították Mindszenty életútját.

            Ennek következményei itthon ma is érzékelhető.

            A külvilág kezdetek óta pontosan beazonosítja a hitvalló, mártír Bíboros életsorsát.

            Ezt jól érzékelteti, hogy 1999. március 12-én, amikor Magyarországnak átadták a NATO-hoz történt csatlakozás okmányát, akkor Madelaine Albright amerikai külügyminiszter ezzel a mondattal méltatta az eseményt – idézem: ”Szent István és Mindszenty országa egyenrangú tagja lett az észak-atlanti szervezetnek!”

Egy amerikai külügyminiszter nem véletlenül mondja ezt, számára ez a két név fejezte ki Magyarország európaiságát.  

Szent István kapcsolta hazánkat az európai kultúrkörhöz, és Mindszenty József volt az, aki európai és keresztény ember tudott maradni egy bolsevik típusú diktatúrában.

            Nagyon szűkös egy napirend előtti hozzászólás időkerete.

Kérem, olvassák el, olvassák újra Mindszenty bíboros 50 évvel ezelőtti rádióbeszédét.

            Az a rendkívüli érdeklődés, amit a Mindszenty Társaság szombati parlamenti konferenciáján is tapasztalhattunk – jelzi, hogy Isten Szolgája, Mindszenty bíboros életművének, keresztény tanításának reneszánszát éljük.

Mindez alapja lehet Magyarország, a Kárpát-medence, a Bíboros szóhasználatával: a „történelmi haza” erkölcsi, szellemi megújhodásának is.

Lezsák Sándor

Elhangzott az Országgyűlés őszi ülésszakának 12. ülésnapján, 2006. november 7-én.