Sütő András Kossuth-díjas írót, az erdélyi és a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alakját délután helyezik örök nyugalomra a marosvásárhelyi református temetőben, a Bolyaiak sírjának közelében. Az író holttestét a Vártemplomban ravatalozták föl, ahol szombaton reggel, helyi idő szerint már 9 órától vehettek tőle végső búcsút hívei, tisztelői. Székely ruhás ifjak állnak díszőrséget a ravatal mellett.

A gyászszertartást dr. Csiha Kálmán az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke, és Ötvös József esperes, a Vártemplom lelkésze végzi. Írók és politikusok, közéleti személyiségek, a Sütő András szerkesztette egykori Új Élet/Erdélyi Figyelő munkatársai mind részt vesznek a szertartáson. Gyászbeszédet mond Markó Béla költő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő, a budapesti Hitel főszerkesztője, Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, Mircea Dinescu költő, Görömbei András debreceni irodalomtörténész, és Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője.

Sütő András legjelentősebb alkotásaiból Kubik Anna budapesti és Györffy András marosvásárhelyi színművész ad elő részleteket. A gyászszertartáson a kolozsvári Református Kórus és a marosvásárhelyi Vártemplom dalárdája énekel szertartási, egyházi kórusműveket.

A temetésre, Marosvásárhelyre várják Budapestről a Szili Katalin házelnök vezette parlamenti küldöttséget, amelynek tagja Csapody Miklós, Dávid Ibolya, Kósa Ferenc, Lezsák Sándor, Németh Zsolt, Rubovszky György.

Sütő András sokakkal ellentétben Erdélyben maradt

Sütő András erdélyi magyar próza-, dráma-, és esszéíró 1927. július 17-én született egy kis erdélyi faluban, Pusztakamaráson (Románia) szegényparaszti családban. 1940 őszétől a nagyenyedi Bethlen Kollégium, 1945 januárjától pedig a kolozsvári Református Kollégium diákja. 1946-tól a kolozsvári Világosság című lapnál dolgozott, majd 1948-tól a kolozsvári, majd bukaresti Falvak népe című hetilap munkatársa, 1950-1954 között pedig főszerkesztője volt. 1954-1957 között a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1958-89-ig a Művészet, illetve Új Élet című marosvásárhelyi képeslapnak volt főszerkesztője. 1965 és 1977 között nemzetgyűlési képviselő, 1974 és 1982 között a Romániai Írók Szövetségének alelnöke volt. Az erdélyi magyar nemzeti kisebbség méltatlan sorsa elleni tiltakozásai miatt 1980-ban Romániában betiltották műveinek kiadását, színdarabjainak bemutatását. 1990-ig Magyarországon publikált. 1990 márciusában nacionalista gyilkossági kísérlet áldozataként súlyosan megsebesült, egyik szemét elveszítette. 1992-1996 között a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökének választották.

Sütő András a hatvanas évek közepétől sokat utazott. Járt a Szovjetunióban, Olaszországban, Bécsben, Nyugat-Berlinben, Oslóban, Stockholmban, Újvidéken. 1973 tavaszán egy hónapot tölt az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. A későbbi évtizedekben is nagyon sok külföldi meghívást kapott Nyugat-Európába és Amerikába egyaránt. Amikor a hetvenes-nyolcvanas években rengeteg magyar, köztük sok író áttelepül Erdélyből Magyarországra, Sütő András  Marosvásárhelyen marad és egyre aktívan részt vett az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseiben.