A falakon kívül és belül „értelmes” szlogenek, graffitik, felíratok, s nevek olvashatók, míg a megállóhely neve rejtvénybe illő találós kérdés.

Kuka, az nincs, így a fedett részben bokáig ér a szemét, ahol a fekáliától és a vizeletszagtól várakozni nem lehet.

Az egykoron működő jegypénztár, majd büfé, s ki tudja mi még, ma törött ablakú csonka üveg, melybe fészkelni járnak a madarak, kóbor macskák berendezett találkahelye.

Vajon kihez tartozik a megállóhely, épület-, terület együttes?

Lakitelekhez, Kecskeméthez? Ki a felelős?

Vajon a nyári szezon alatt hányan csodálkoztak e látványosságon, gondolván –Úr Isten, hová jöttünk?-, ez Tőserdő?

Ez az igazi természetvédelem, maradjon minden így, eredeti formájában?

Szerintem ne maradjon, az eredeti forma amúgy sem ez volt!

Így hát, délidőben seprűt, lapátot, kesztyűt ragadtam, és áldoztam 1-2 órát arra, hogy legalább a szemetet összeszedjem.

Idősebb emberek várták a vonatjukat.

- Vajon ki lehet? Valamelyik újságtól, vagy közhasznú munkás?

Találgatták suttogva, miközben teltek a szemetes zsákok.

- Nemhogy kiadnák lakásnak, vagy az is jobb lenne, ha lebontanák az egészet.

Beszélgették az öregek, majd fejüket csóválva felszálltak a vonatra.

A betűket nem írtam be a rejtvénybe, a falfirkák is ottmaradtak, és egy parlagfűvel lett csak kevesebb, mégis úgy érzem, valakiknek még tenniük kell környezetünkért!

-KS-